Egy eset…. ??? avagy tagtársaim fékje
Feri – aki valószínűleg megsértődött – nem kell hogy mind, csak ebből ha kettőnek a tartalmát el tudja mondani, már azt jelenti én is figyelhetek valamennyire a barátjára. Talán félig. De ő egyszer sem figyelt, egyikre sem jött oda – bár ott volt, távolabb beszélgetett. Így azt sem tudta időben menni kell be. Kezdődik. Akkor mit vár tőlem?
Ha figyelte volna az eseményeket, akkor semmi meglepetés nem érte volna. / Mert pl. az sem volt programozható, hogy az utánunk következő úr késik, s így gyorsan felcserélik a programjainkat. S rohanni kell be! Az se, hogy a tervekkel ellentétben a sok-sok érkezett befektető nem jöhet be, csak az udvaron készül róluk felvétel, s be fogják játszani. De én a tájékoztatást mindenről megadtam – aztán rohantam a stúdióba be. Feri meg kint ezt se hallgatja meg, távolban beszélget hiába gyűlnek körbe az emberek – aztán csodálkozva áll, hogy neki most magyarázzam meg külön! Nem törődve a kezdődő műsorral, a rohanásom hagyva, neki magyarázzam el, külön – miután már a tájékoztatót a közösségnek ( mindenki által hallhatóan ) egyszerre éppen megtartottam.
De ő kivonta magát, jót beszélgetett, nem figyelt – nem tud róla, ő az értetlen, neki külön kellene magyarázni – mikor persze már ketyeg az adás időnk. ( Nem hogy megkérdezné valakitől suttyomban, bocs’ de nem figyeltem, hanem engem állítana meg – magyarázzam már el … Mit képzel? Hagyjam az adást – s neki mint tudatlannak és butának magyarázkodjak először… Külön, természetesen. Mert a többiekkel együtt – az nem jó. Vegyem az ideget, a türelmet, mert ő nem érti mi van…
Miért nem tud a többiekkel együtt a tájékoztatón részt venni? Nem titkosak- éppen nyíltak!! Nekik vannak megtartva. Akit érdekel valamennyire is – mi történik folyamatosan. Mindenkinek szóltak! De nem egyesével! Akkor neki miért nem jó? Ha közös - már nem is jó? Mert hallja, tudja mindenki?
Csak éppen ő nem. Mert nem figyelt. S fel van háborodva – hogy ő kimaradt valamiből. Nem ő zárta így ki saját magát?
Mert azt gondolta netán - neki külön jár? / S nem egyedül van! Sokan gondolkodnak így! / Akkor mit szeretne tőlem, mit akar? Mert ő a Feri?
/ Mindig azokkal van a baj, akik nincsenek képben, azután – mikor felébrednek? – pedig okosak. De azt nagyon! Nagyon – nagyon!!! Meg még meg is sértődnek!! Ha azt valaki nem veszi szintén olyan nagyon-nagyon komolyan! Mert hisz ezek ők!! Hát róluk van szó! Az ő gondolatuk!! Hogy képzeli..!!! Persze, ha figyeltek volna, csak öt perccel előtte – tán kérdés sem lenne az a nagy-nagy kérdés. A sértődés alapja. Nem egyszerűbb lenne? /
Azonban sokan magyar módra bonyolítják. - Hány Feri van?
Akiknek saját korlátoltságuk, beképzeltségük, netán lustaságuk vagy nagyratartásuk a gátjuk – s ezért én rohangáljak utánuk? Egyesével fel-fel világosítva? Akkor is mikor rohanni kell? Műsorba? Mert hát ő nem tudja….
A közösség kárára?? Mire fel? ( Hisz addig a közös ügyekkel nem tudok foglalkozni, amíg eggyel-eggyel beszélek. S erről már gondoskodtam, erre van a külön fizetett iroda és telefon fenntartása az V. ker Semmelweis u. 1-3. – ban, Astóriánál.)
Ezen kívűl szervezem a közös tájékoztatókat. Ha akar valamit, gondolom – legyenek ott a közös tájékoztatókon, ne csevegjen, ne beszéljen, beszélgessen – aztán tudatlankodjon, hanem figyeljen, mert akkor ( s csak akkor ) megérti az eseményeket. S érti. (Nem sérti.)
S nem lesz döbbent értetlensége.
S akkor nem lesz olyan érzése – kimaradt valamiből. Nem tudja mi ez. Nem érti, netán nem tudja összerakni. Vagy ezt amúgy kéne… stb. stb.
Mindezt ingyen teszem a közösségnek. Teljes időben. Nem kértem, hogy nekem fizessék a gázszámlát, a villanyt vagy legalább élelemre adjanak. Nem. Sőt én adok, sokat. Rólam gondoskodik a Teremtő Isten. Hiszek, bízok benne.
De ha valakinek ez sem tetszik – tessék. Csinálhatja maga. Én még senkinek nem mondtam ne tegyen a közösségért. Sőt! Inkább tegyen!!! Aktívan!! Szükségünk van rá – itt is segítségre, más irodai munkákra is.
De ha nem teszik minden rám marad. Úgy is haladunk – csak sokkal lassabban. Egy ló húzza a szekeret vagy tíz – nem mindegy az sem. Ugye? ( De ha az egyet is még terheljük?)
Nekem ugyan nyugdíjam sincs – sőt a nyugdíjalapom sem képződik. Sőt a jövőmre sem termelődik. Mégis teszem amit szükségesnek és fontosnak látok a közösség érdekében. Aki akar segítsen –aki nem az ne. Attól nem kérem. De ne gátoljon ha az elképzelése hasonló, csak más utakon halad, netán párhuzamos gondolatmenetekkel. Haladjon, ha ő úgy érzi, úgy látja szükségesnek. De nagy eredményekkel minket külsősök még nemigen segítettek. Pedig azt is szívesen fogadja közösségünk. Egész biztos. Az aktív, közösségért dolgozó segítséget még inkább. Tessék – jöjjenek! Jöjjenek, menjünk együtt! Dolgozzunk!! Együtt!
De azt ne várja senki, egy Feri se, hogy én majd egyesével fogok utánuk rohangálni, s tájékoztatni az uraságokat. Asszonyságokat.
Együtt kell tudjon éljen a közösséggel!
Ez a jó út. Nem?
S akkor nincsenek problémái. Azt hiába várja, 12.755.- emberből akár 1.500.- is, hogy én egyesével rohanok utánuk. Mert ők info-hiányban vannak. De akár 500 vagy 100 is. Akkor mi lenne a többiekkel? Ez idő alatt széthullanának. Ha csak 100-at, s csak telefonon, s mind azonnal egymás után hívnának – számolják ki! S hol lenne az evés, munka stb. egyéb? Az, hogy meg én hívogassam – ad absurdum! Anyagiakból – plussz vagyon! S hova jutunk vele? Mire elmagyarázom egyesével – kezdhetem újra. Mire fel!? Többnek egyet hívni könnyebb…
Én úgy gondolom – nekem előre kell haladnom!! S az ilyen fékezőktől ( sok-sok) éppen kissé távolabb, hogy haladni tudjak. / Ők keressék az irodát… /
Aki egy tájékoztatón is minden 10. szót vagy mondatot jegyzi meg – s utána tudatlanságában, értetlenségében hőbölög – az ilyen. Az könnyen így járhat.
A nem közösségi embereket - nagyon nehéz közösségben, közösségi munkára, életvitelre késztetni!
Márpedig csak ez visz előre, sikerre! Kezdettől mondom! – Az egység szerepe, az összefogás fontos! Együtt kell haladjunk!!
Mit tehetek még én ezért?
Aki pedig Istent káromolja – azzal nem foglakozom. Az ilyen durván korlátolt, ember-társait ( és önmagát ) is súlyosan sértegető ember… megkapja maga az életben.
Őszinte szívből remélem, Önök akik elolvassák ezt, a pozitív és segítőkész gondolkodású emberekhez tartoznak!
Közös ügyünkhöz mielőbbi sok sikert kívánva –
Maradok Tisztelettel
…………………………..
Patyi István
Kelt: Budapest, 2004. november 13.