Főoldal



Menü




Én úgy gondolom ma már –

*********************

                                                        hogy itt az ideje, hogy tudomásul vegyük –

*****************************

amit a tudomásunkra hoztak sok-sok jogtalansággal, nyilvánvalóan hamis torz döntésekkel [ha kínozva is, s íly hosszú szenvedések által, lassan kínozgatva, hosszan-hosszasan élvezkedve, ezreket ezzel a lassú kínhalálba küldve, a hamis döntések sora által elhúzva ezt] –


hogy ők az urak, ők a hatalom, ők vannak felül, a mi kezünkben meg (velük szemben) nincs semmi. /Vagy: nem ér semmit!/ Nem tehetünk így mást – tűrni kell ezt.


Mert a bizonyítékokon csak nevetnek, mint a jogon, s a törvényes érveken, ugyanúgy, mint a nagy-nagy nyomorunkon, s csak csúfolódnak velünk… …ilyen döntésekkel…


…bár lenne bőven anyagunk még – de ezeket én sokat mérlegeltem – van-e értelme elővenni, van-e értelme tovább kavarni, mivel én mindig a tisztázás útját jártam, s nem a kavarásét. Egyszerűsítve a bonyolult dolgokat. Persze… lehetne még. De… – van értelme?


Ha mi tisztességesek vagyunk. S eddig azok voltunk. Távol tartva magunk minden gonoszságtól. Bűntől, zsarolástól, stb. Mert elég volt nekünk a tiszta utat járni. Igazunk van!


Ha meg nem adják meg – amúgy sem fogják. Csak eldurvulna a harc.

/Akár kezelhetetlen mederbe sodródna, mint a háború is az!/


Kilépnénk az intellektuális várunkból. Ez – nem a mi dolgunk! NEM! Határozottan! Istené.


Egyet kell biztosan tudni – mindenkinek, aki itt van: tisztaságban, jogban, intelligenciában (hisz ez, ami itt történt, az intelligens bűn-elkövetés része, ’fehérgalléros’ mód) lefőztük őket! Messze magasan! S mégis – tisztességesen! A Teremtő, a Mindenható Isten segedelmével! Nem mi! A gonosz tettben nem veszünk részt! Kicsit se! Nem hajtottunk végre hamis tetteket!

Tiszta jog által – jobbak voltunk! [Ez a baj?]

Tehát jogban, intelligenciában – mi felvettük a versenyt velük! Pedig ők – okosak! Erősek! Nagyon komoly szellemi szintet képviselve hozták létre ezt a konstrukciót – ami a maga módján fantasztikus volt! Arra tökéletes – amire eleve kitalálták! Nagy szellemi teljesítmény!


Azonban belekavartak olyat – amit nem lett volna szabad! A kisembereket… s kifosztották őket! Immár – Tudatosan. Ez mélyen ellentétes minden komoly szellemi teljesítménnyel, minden tisztességgel, sőt, minden betyár-becsülettel is! Ami még a bűnözők közt is meg van.

Csak a legelvetemültebbek hagynák figyelmen kívül

Még a börtönben sem mindegy, ki miért van bennt! Bizony megvetik azt, aki a védtelenekkel, a gyámoltalanokkal szemben él vissza erővel, hatalmával, s így követi el cselekményeit. Megvetésre méltó az ilyen – még a bűnözői társadalom (a legdurvábbaknál is) szeme előtt is!


Persze, belemehetnénk még sok dologba… erővel is. Lejáratással is. Számonkéréssel. Sorolhatnánk az eseményeket. De – ez nem a mi dolgunk. Aki ismeri Isten Szavát, az tudja.

Róma 12: 18-21!

Ez világosan Isten számára van fenntartva. Nekünk akkor tűrni kell. Addig. Ez van. Rábízni.


Tehát én azt javaslom – vegyük tudomásul, ők vannak felül – mi pedig alul. Ezren is senkik vagyunk. Tízezren is… százezrek is. Mind semmik – mert ők a valakik. Így – hitünk lehet.

Arról nem is szólva – én hányszor felhívtam Önöket, az érintetteket a közös, együttes fellépésre!!! Nem akarták, nem akartak együttesen fellépni, így meghiúsult a tiszta szándék.

Én őszintén jót akartam.

Így pedig nem érünk el semmit. Különösen, ha egyik ezt félti (egzisztencia, család, állás) másik pedig azt (nyugalom, béke, idő, munkája). Csak nyomorgatnak minket.


Ezt – minek fokozzuk? …. Kínozzuk magunk?


S ha még hamis érzelmi egyéni beállítottságok is…

/Ők ismerik az ősi mondást: Oszd meg – s uralkodj!/

…mely által egyik ember a másik ellen hagyja vezérleni magát. Nem áll ellen!


Bármit teszünk, pénzt nem adnak ki a kezükből, ezért ferdítik el a jogot. (Meg sajátos természetből.) Ha tudják is – igazunk van. Mert – tudják. Ezzel oda jutottunk – látják már ők is, egyértelműen, jobbak vagyunk a jog terén, saját területükön, az intelligencia magasságai terén, (is) valamint a tisztaság láttatásában sem vehetik fel velünk a versenyt, (erre törnek!) mert mi valóban tiszták vagyunk, nem csak láttatjuk, s ha hatalomra nem is törünk, nem a rosszra használva az intelligenciánk, s nem az anyagiakra, ha járna is így már minden kétséget kizáróan nekünk minden irányból bizonyítottan a saját pénzünk, azonban azt megadni nem akarják (kapzsiságuk erősebb a tiszta logikánál, józanságnál) [ha ezzel le is járatják maguk!] ezért felugrottak a sakk-asztal mellől (bírósági tárgyalásoktól) s jól láthatóan felborítva azt, erővel és hatalommal közlik: ők a hatalom! (Takarodjunk!) Igaz! Jó, ezt mi tudjuk… igaz.

Soha nem is vitattuk…

Mint eddig is tudtuk, tiszteltük is. Soha nem támadtunk a hatalom ellen! Annál is inkább, mert az Isten elleni támadás is lett volna. Ugyanis parancsa szerint – tisztelni kell minden hatalmat! Általa vannak – az ő engedélyével lehetnek. /Kifejezett parancs ez tőle – Róma 13: 1- 5/


Aki pedig ennek ellene támad – az olyan, mintha magának Isten elhatározásának támadna ellene. Én őt szolgálom, így tisztelettel és szeretettel vagyok az embertársaim iránt. Mint eddig is mindig ezt hirdettem, tettem. /Az igényeink jogos harca mellett!/


Mindenki tudja – kit szolgálok. Évek óta. Nem?


Aki nem tudja – az nem járt közénk. Mert sokszor kijelentettem.


Csak a Mindenható és Örökkévaló Isten segedelmével tehettük azt meg, hogy ezt a jól megszerkesztett pénzügyi várat, amelyet a joggal körülbástyáztak, mi darabokra és ízekre szedtük, több irányból is sikeresen, amely ma már úgy néz ki, mint a szita – ezért is kellett felugraniuk onnan, az asztaltól, e szétlyuggatott sajtnak se beillő sebzett jogi asztal mellől, mely érveik jogi tarthatatlanságát nyilvánvalóvá tette, álláspontjuk elveszett, egyre inkább, biztosabban, mindenki szeme előtt már, s erre mégis megmutatják, kié a hatalom. Jó…


Nem a miénk. Övék a hatalom. Ezt Isten törvénye is világosan rögzíti. Igen! II Korint. 4: 4


Tisztelni kell a hatalmat! Mindig, bárki üljön is a hatalom székében! Ezért én is ezt teszem, nem is tehetek másképp – Isteni parancsnak – mint legfelsőbbnek! – engedve. Róma 13: 1, 2


Tehát ez a nagy-reményű találmány – mert tényleg az volt, zseniális elmékből, nagy szellemi teljesítménnyel létrehozva ezt – a mi érveink és jogi indokaink alatt, szétmállott. Több irányból is legyengítve, rést ütve – A bevehetetlennek hitt kőváron! Bár ötletes volt – s volt benne jó adag jogi ismeret, körülbástyázás – de még sem volt lehetetlen bevenni, mint a Mindenható Isten ezt meg is mutatta! /A kalapácsütéseket Isten szelleme mérte rá!/ Még magasabb rendű intelligenciát, szellemi erőt (jogi tudás által) juttatva hozzánk el. /Nem mi voltunk a nagyok – tudni kell! – ezt sohasem mondtam! S nem mondom!/ Tudni kell!


Mutatja az ő jelenlétét ebben az ügyben – hogy én, akit ő felhasznált erre, jogot soha sem végeztem, nem tanultam, nem doktoráltam, úgynevezett tudatlan balga voltam a szemükben, akin csak nevettek, mit akar itt, s csúfoltak (talán) – mégis 5-7 irányból tudtuk sikeresen támadni ezt a várat, szellemi erődítményt. Amit jogi szakértők sora védelmezett, s próbált különböző rafinériák által, a bíróság tollába mondott hamisságok által védelmezni. A jog érveinek hathatós felsorakoztatásával a bizonyítékok és érvek megingatták ezt, s megrengették alapjaiban a bevehetetlennek hitt (s folyton [bírókkal is] erősítgetett) várat. De akkor így – ki vette be? Ha én még jogot sem ismertem soha előtte? Ki vezérelte ezt? ~ I Kor.1:19-21, 27-29;


Nem mi. Mi nem lettünk volna képesek erre. A mi szellemi erőnk – Istené volt, ezért még jobb.


A Teremtő Isten tette ezt velük – ha nem is vették volna észre, vagy nem tűnt ésszerűnek nekik ez – (vagy elfogadhatónak, könnyen emészthetőnek) mi csak egyszerű eszközök voltunk a kezében. Korlátoltak, akik ezt nem vették észre. Nem tudták józanul mérlegelni, felmérni. Nem?Világos. Ő adta a szellemet, hogy mikor mit kell leírni, Ő vezetett hatalmas szelleme által az úton.

Nem ember. Nem én.

Tiszta úton. Ő védte az ártatlanokat. Ha utólag is csúfot próbálnak űzni a hitetlenek ebből.

Zsoltárok 143: 10 Galádul.

Rosszul teszi mind – aki ellene szegül. Mert Ő ugyan nem dicsekvő – de Isten. Dicsőíteni kell!

Dícsérni!

Tehát jó volt e vár! Érdekes volt – ötletes, de így nem állhatott meg! El kellett vesznie, bukni, mert a Teremtő Isten elleni volt, cselekedete Isten előtt elítélendő. Ezért esett el… látható.


Nem emberi nagyságok miatt. Az emberek itt kicsi szerepet játszottak.


Mert ez felettük játszódott – magasabb szellemi régiókban!


Jó volt – de már épp elég kimerítő, hogy vége legyen.


Itt az idő – vége legyen! Végre! Végre vége.


Számomra (mások után) mindenképpen.


Amit kellett – megtettem.


Őszintén – tisztán.


Egyenesen.


Lelkiismerettel.


Tiszta lélekkel és szívvel állok. Mind emberek – mind Isten előtt. Megtettem, amit tehettem. Megőriztem magam, s nem rágalmaztam senkit se. (!) Amit mondtam, azt fenntartom. Intelligensen közöltem az erős dolgokat is – jóval visszafogottabban így, mint hasonló esetben bármely jólelkű érdekképviseleti vezető tette volna, szeretettel, (amire Isten törvénye kötelez!) mindig, s a megbocsátást, az isteni elveket, parancsokat mindig szem előtt tartva. Nem emberi…

Nem bántani igyekeztem… nem! Senkit! /Felszámolói kört se!/ Hanem – megoldani. Gyakorlatiasan. Határozottan!! Ezt mérlegeljék majd – ha ítélnek. De – mindvégig kiálltam az igazunkért!! Mint senki más nem tette – oly erőteljesen – így (legalábbis ilyen érdekképviseleti szinten nem tette) meg. A jogi eszközök oly széles skáláját sem alkalmazták! SENKI! Ezért támadtak is, de senkire sem haragszom – haraggal, szívből. Ha lenne is okom, jónéhány…


Főleg a tudatlanokra, akik az értelmet nem akarják megérteni, hanem ellene tesznek. Vakon. Vannak… (a bölcsességet, intelligenciát nem figyelik, csak maguk) de igyekeztem túlélni a nehéz időszakokat.

Akkor is a problémára koncentráltan – nem a személyre.

Erőszakhoz nem folyamodtam, s nem kell. Aki az erőszakhoz fordul – az szakít az intelligens tettekkel is – hiszen az onnantól az erő szerepe, s nem az intelligenciáé. Az a domináns. Sőt! Az épp ellentétes vele… …az értelem – erőhöz nem nyúl. Minek is tenné?


Aki erő alkalmazására kényszerül – az egyértelműen mutatja, vesztes lett.


Intelligens emberek nem az erőszak nyelvén beszélnek egymással.

Sőt! Azt – elkerülik! Igaz? Nem?


Ki nem tudja ezt? ~ Durva hiba! Erőt alkalmazni – intelligens társaságban! Szalonképes? Szerintem kiírta magát az ilyen a magasabb szintű intellektuális társaságból.


Emberek közt is. Istennél – pedig meg kell várni az Ítéletet. Az utolsót.


Mert lesz. Biztosabb, mint ez a papír a szemünk előtt! Itt van?


S mi lesz? Nem rejtélyes. Le van írva – világosan – előre.


A Teremtő Isten nem hagyja kétségek közt az embert.


Mindent előre közöl – tetteit is – prófétái által.


Így mindenki tudja, mire számíthat. Igaz?


Az igazak – igazságra, szép életre…


A gonosz tettek elkövetői –


Kegyetlen létre.


Tudják.


Azt írja: Keresnék a halált – de nem lelik. Az elfut előlük. S ha már 2000 évvel ez előtt ilyent leíratott a számukra a Teremtő Isten, íly részletesen, akkor mi lesz abból, amikor teljesedik? … Amikor mindezeket a szenvedéseket még hozzáírja, amik végbemennek szolgáin, ma, azóta, kénytelek elviselni. Ő látja ezeket. S majd látja más is. (Jó ha csak látja – s nem érzi!)


Röviden: Értsék meg: lélekben kimerültem, lestrapáltak. Elfogyott az életerőm, nem bírom tovább. Hagyjanak békén – hagyjanak pihenni. Senkivel sem paktáltam le. S eztán sem fogok. Azonban az elmúlt évtized megöregített. Nem csak a hajamon látszik – az arcomon, amit sokan megjegyeztek mostanában, hogy megcsúnyultam, igen, igaz, – hanem főként lélekben. Tönkretettek. Bensőleg. Hiába minden jog – pedig ezerszer is bebizonyítottam, hogy igazunk van! Jogilag is, az ő területükön… …tisztán… …sokat… …hiába.

Hamis döntések sorát hozták… csak más veszi a pénzt fel!

Lemerültem, olyan vagyok – mint a tízéves akkumulátor. Töltés nélkül, csak hajtják, hajtják, kínozzák, s mikor már nem bírja, akkor is, … akkor is… gyötrik. (Ők – profitálnak.) Kész.


Vagy mint a bokszoló, akit az egyszerű bokszmeccs megvívása után (egymenet-Baumag vezetőség) megszakítás és pihenés nélkül beleküldtek egy másik, erősebb bokszmeccsbe (mikor a politikával kellett vívnunk), majd mikor ott is sikeresek lettünk, akkor kitalálták azt – 2004. év végén, 2005.-ben, Hiller és Gyurcsány vezetésével – forduljunk a ’független’ magyar bírósághoz, újabb kemény bokszolásokba küldve engem. Minket. S mikor ott a jogászok kihát-ráltak – idővel lassan mind – akkor következett az, hogy egyedül nekem kellett vívnom a meccset, most már a jog talaján bokszolgatva! Folyamatosan, pihenés és erőt merítés nélkül...

...s mikor sikerült – pihenés nélkül küldtek újból

ott pedig nagyon erőlködtek hogy lenyomjanak – de mindig csak hamisság által tudták ezt, amire folyamatosan – éveken át – rá tudtunk mutatni. Soha nem a jog valódi érve szerint tudtak elutasítani. Olyan – nem volt! Így a bevehetetlennek hitt váruk szétlőttük, végül az évek múltán oda jutottunk, hogy csak lyukakból állt már! Minden oldalról sebből vérzett – pedig az eredeti konstrukció jó volt! Sőt! Zseniális! De… …Istennel szemben nem állhatott meg!

Bíróságot – kufársággá változtatták!

Így azonban az én meccselésem – amiben egyre inkább mindenki más csak nézővé ’avanzsált’ át – elhúzódott, s egyre másra küldözgettek a porondra, harcoljak, az újabb és újabb hamis, gonoszkodó érvek ellen! Mind lenyomtuk! Azonban az évekig tartó küzdelemben – ami már menetek számában nem is mérhető, ami egyre volt tervezve, már nem 12., hanem sokkal sokkal több lett! [500? 750?] Évek hosszán át – folyamatosan. Közben soha nem hagytak békén, sem a lakásomban, sem az irodában, belemásztak a számítógépembe, ellenőriztek(ez még nem lett volna baj!), de nem hagytak dolgozni, mérgezgettek, folyamatosan, sőt, bizonytalanítottak.


Én – maximum egy évre terveztem. Olyan egyértelmű, világos ügy volt ez a számomra. Mint szakember számára. Mondtam is – őszre már a rendezés is megtörténhet… azonban itt nem csak a jog számít, sőt, az emberi gonoszságot én nem számolom – mert ezzel nem élek.

Így – nem számolok.

A 7. év mindenképpen választóvonal volt. Isten a népe számára határozottan előírta a 7. nap és a 7. év tiszteletben tartását, mikor tartózkodni kell a tevékenységtől. Így számítottam…

azóta végképp kimerült vagyok.

Akkorra rendeződik… [addigra jogilag már minden tiszta volt! Bebizonyítva – sok oldalról – igazunk van! Vitathatatlan… csak a jogszolgáltatás formája késett…] most már viszont (azon túl, hogy azt is át kellett vészelni) a 9. évben vagyunk. Sok. Túl sok.

Embertelen.

Folyamatosan bokszoltatnának – mint egy valódi bokszolót, a betervezett egy menet helyett, hoznak újabb és újabb embereket, erősebbeket, s bokszolj te velük, ha győztél – tovább, folyamatosan, pihenés és erőgyűjtés nélkül – most már évek óta. /Azok meg friss, erős, tapasztalt ellenfelek. Esznek.S többen vannak, együtt (megbeszélhetik egymással) – küzdenek, s őket nem hátráltatja az sem, hogy közben lekötözik őket, lakásukba bejárnak, irodába, stb.,/


Tehát nem normális az – amit tőlem itt elvárnak, követelnek. Szerintem. Túlzásba vitték…


Mindig oda- s oda szúrtak nekem, nekünk – a küzdelmünkbe folyamatosan hamis eszközöket bevetve, nem tisztességesen – egy-egy rossz, torz, hamis, nem jogszerű bírósági döntéssel…

tudjuk… …vagy hamis rágalmakkal…

Közben – persze – a megélhetésem is a létminimum alá csökkentették… 28,500.- . Próbálják

Ugyanakkor tudom – ide jönnek innen-onnan, s nem akarok igazságtalan lenni, ezért tisztességgel mondom, eleinte segítettek is, sokan, adtak ezt-azt, enni, azonban mára már ez is elkopott, látva azt, hiába van igazunk – de teljesen! – a jog szerint, úgysem adják meg… nem akarják. Az emberek is egyre csalódottabbak. Meg – mérgezések… sok!


Lelki segítséget – támaszt – pedig senkitől sem kaphattam.


Helyette sokan, sok irányból húzták le az energiám. Főleg a fafejűek. (Bocs’)


Mégis – szeretettel reagáltam. Ez mind Istentől van! Ő erre tanít. Így mára már mindenki tudtára hozom – azt is tekintetbe véve, hogy az idők folyamán az egyszerű, a tiszta szívű emberek szinte elfogytak, amiért nem lehet hibáztatni senkit, én lehet, eddig sem bírtam volna, ha csak úgy jövök – én mindmáig tisztelettel és őszintén mondom, segítettem mindenkit itt. Megértve... …igyekeztem, amit tudtam. Tettem. Pártatlanul.


Azonban itt is gátoltak. Hiába kértem azt többször – Segítsenek…


Támasz nélkül – pedig mára elfogytam… kimerültem.


Anyagilag is teljesen tönkrement az életem.


Az egzisztenciám ellehetetlenült.


Nem vesznek ma már fel.


Inkább támadnak.


A Háttérből. Megöregedtem…


Pedig én nem bántottam senkit. Maximum elmondtam az igazságot, hogyan épül fel a – világ. Ahogy én látom – a jelen problémába, ügybe belemerülve. /Isten szelleme által!/ Ennyi.


Több bűnöm nem hiszem hogy lehet. Mi lenne? ~ Tisztelettel (segítően) álltam – mindenki felé.

********

Igyekeztem mindenkivel kedvesen, tisztelettel és kultúráltan beszélni. Mérsékelten. Akkor is – ha megbántott. Én nem viszonoztam vissza, felé. Intelligenciájára bíztam – ismerje fel.

ha néha kiabálásra is ragadtattak!

Azonban a továbbiakban nem kívánok segíteni senkit sem. A kimerültségem, az áldozatkészségem nem honorálták, az odaadásom csak kihasználták. Magamnak kellek!

Szükségem van magamra!

De bemutattam – mire képes Isten szelleme! Olyan dolgokat meg tud mutatni – amire normál halandó nem képes! Sohasem! S mindeztszeretettel! Szeretettel és tisztelettel közli.


Ez is csak Isten nagyságára jellemző. Nem emberi tulajdonság. Emberek nem így reagálnak. Különösen nem, amikor ilyen nagy nemzetközi felháborodást kiváltó ügyről is tárgyilagosan beszélünk, mint az eddigi legnagyobb terror-cselekmény [New Yorkban] a világon. Mérsékelten.


Azt is tisztán – és tisztességgel elemeztük ki. Megmutatva a valódi okot, a dolgok mélységében. Egyértelműen. Világos és tiszta elemzés volt. Nem rágalmazó. Látható.

Tehát bemutattam, mire képes Isten szellemi vezetése. ~ Ki nem érti? ~

Ma viszont már nem mondok többet – több infót – aki ezek, s a többi hatására sem értette meg, Isten szelleme munkál, s azt láttat meg, amit akar (rendszerben, logikusan) – az a többiből sem értené meg. Az örökre olyan állapotban marad… …kár lenne!


Mivel az igazságot innen (tőlünk) mindenki meríthette magának – senkit nem küldtünk el – bebizonyosodott ...hatott a számára, valóban igazak, amik elhangzanak, s úgy van a dolgok rendje. Tisztán, tömören lett közölve. Érthetően.

/Csak az érti tisztán, aki végig ott volt!/

Közben az én állam felkoptatták.


Lelkileg tönkretettek. Összetörtem.


Alig élek már. Nincs erőm. Emberileg megalázó ez a helyzet…


Így megszűnik ez az ingyen terített asztal – ahonnan a titkosszolgálatok is ingyen lakmározhattak, miközben sokkal jelentéktelenebb információért is sok-sok pénzt fizetnek ki, nekem senki nem fizetett semmit, nyugodtan kijelenthetem. /Mint a Kormány most – friss hír: 360 M-t médiafigyelésért. Miért nem adták nekem? Én is figyelem, sőt, pontosabb inf.t adtam/


Azonban megszűnik az ingyen asztal. Ez a világ anyagias. Nagyon. Ami nem az én létem.


Idegen ez a világ tőlem – fázik itt a szívem! Aki viszont tanácsot szeretne kérni a jövőben – vésse az eszébe, jól: Csak akkor forduljanak hozzám, amennyiben a múlt adósságait (az elmúlt egy évtized!) rendezték! Nincs több hitel! Senkinek! /S ez nem csak egy-egy év…/

Igaz?

Az pedig azt jelenti konkrétan, hogy minimum a 3 jogtalanul elutasított pereim összege kell, az az adósság nagyságrendje, a felszámoló elleni személyiségi jogi per, s a két kártérítési per összege, a DunaProfit elleni, illetve a Baumag elleniek együtt. Ami 7,77 Mrd forint volt.


Ez az alsó határ, a minimum. Van felső határ is – közte lehet ráígérni, ha azt akarják segítsek.


Plussz a perköltségek! Élnem kell nekem is valamiből! Méghozzá – Tisztességgel.

Nem míg én segítek – őszinte, tiszta szívvel – én kipusztulok.

A jövőben csak azt fogom segíteni, tanáccsal ellátni, aki hajlandó a múlt adósságait rendezni. Aki nem – az ne forduljon hozzám… …meghaltam… nincs több hitel! Ennek vége!

Nincs többé az a kedves fiatalember, akit megismertek… vége!

Nyilvánvalóan tudjuk – itt jelen vannak titkosszolgálatok, több is, ezért ez mindenkinek szól. Egyformán. Én – egyikhez sem tartozom… …egyik sem képzett. Csak – Isten.


Engem ugyanis közösen tettek tönkre. Hogy ide jutottam… …sajnos.


Egyik sem tanult meg kommunikálni velem – hogy azt mondhatnám, tisztességesen bánt velem

Nem. Ha már elgyengültem – sem. /Ellenkezőjét – mondhatnámde nem panaszolok!/


Csak teszik a maguk önfejűségeit – azzal nem is foglalkozva, hogy én is vagyok, hogy a lelkem tönkreteszik azzal,gyötrik, esetleg, belegázolnak a legszemélyesebb magánszférámba is, s mint valami tárgyat kezelnek, vagy senkit, vagy a saját tulajdonukat – ez egyik sem tisztességes.


Én Istené, a Mindenhatóé vagyok – világosan közöltem, mindenkivel. Időben. Rég.


Ki nem érti? ~ Annál gond van… …nem máshol. ~ Érthető?…

S minimálisan egy apró kommunikációt elvártam volna, ha rólam, vagy felőlem döntenek valamit. Így a lakásátkutatások is – tök feleslegesek. Kérdem: Ért el ezzel valaki valamit? Mit? ~ Mondja – bátran! [Max. – meggyőződhettek, igazat mondok!]


A helyes válasz: Igen. Gyűlöletet, megvetést a részemről. /Ha nem is mutattam ki, felé./

/Kérdem: nem egyszerűbb lett volna, egy őszinte embert találni, s őszintén kérdezni? Mit keresnének?/


Ha még akkor is bejött – mikor már tudta, úgysem talál… hisz én mindig az igazat mondtam, mindenkinek! Még akkor is – ha néha (mert volt ilyen!, tudom) – nem tudták ők összehozni a fejükben, mert látszatra ellentmondásosnak tűnt nekik. De akkor mit kell tenni?


Kérdezni – s megbeszélni. S megértik. Hiszen ők általában intelligensek – azért Intelligence Service, vagy Információs Szolgálat, vagy Kommunikációs Hivatal, vagy sorolhatnám… tehát itt – elvileg – intelligens emberek vannak, dolgoznak, akik felfogják az elmondott szavakat.

S kommunikálniuk kellene... fő terület.

Azonban sokan képtelenek megérteni ezt… felfogni. Vagy gyávák – kérdezni?

Félnek? Az rangon aluli?

Hiszen minden alkalommal megadtam ehhez a lehetőséget – nem?

Senki ilyet nem kínált!

Mindig, amikor összejöttünk…. a végén ezzel fejeztük be. /Előbb elmondtam a híreket, aztán…/


S higyjék el – lehet tisztességgel élni. Közös nevezőre jutni – még a geheimdiensteknek is! Egyezségre. Olyanra, mely mindenkinek jó. Elfogadható. S nem kell egymást gyötörni.

Nem egyszerű?

Én ezt bizonyítottam be. Tisztességgel – nyíltan. Itt, (nyílvánosan kiállva) Önök előtt.


S lehet úgy is bírálni a másikat, s a véleményt róla elmondani, s megértetni vele – hogy nem akarjuk keresztben lenyelni, nem akarjuk szidni, bántalmazni, de a tisztesség felé orientáljuk.


És – meghallgatjuk. Én elmondtam sokat – itt, Önök előtt. Nem rejtve, nem háttérben. /Mögötte/


Mindenki tudhatja. S tudja, szerintem. Az a kérdés – bevallja-e magának? ~ Egyenesen. ~


Most sem bántok senkit. De világosan elmondom – mindenkinek – ezzel az ingyen lakomáknak vége! Igen, vége! Felesleges is lenne már! Tudattam…


Legyengültem… nagyon. Tönkretettek – lélekben öreg ember lettem – együtt. Gyanakvásaikkal. Állandóan… pedig tudhatták – hallgattak, átkutattak, itt voltam, nyíltan, Önök (s mindenki) előtt… …gépeim lefigyelték, beadványaim olvashatták, aztán bárki meggyőződhetett személyesen is – ami a legerősebb kontektus, akár hetenként rólam. Mit mondok, kinek, mint viselkedem. Ki tette meg ezt a nagy-nagy nyíltságot – rajtam kívül?

~ Szabadon? – Nyíltan?

Ki mert kiállni a többiek elé – akár kereszttűzbe is – ebben az ügyben, rendszeresen? Mondják meg – őszintén. Tehát az infókat már ne várják – nincs hitel. Várom az adósság kiegyenlítését, s a jövőben csak akkor kérjenek, kérdezzenek, ha ez megtörtént. Tönkrementem. Sajnálom…

bántani ezzel sem akarok, senkit.

Nem tudok több hitelt adni – s nem is akarok. Ma már tudja mindenki – Istent szolgálom. Tiszta szívvel, őszintén. Egyenesen. /Aki meg nem tudja – az úgy is marad… …soha nem jut előrébb./


Annyiszor világosan tudattam. Az Ő szelleme láttat meg sok olyat – mint a legnagyobb láthatatlan erő – amire senki más (ember!) nem képes! Tudniuk kellett… …volna már!

S az értelmesek tudják. A szeretet-reagálás sem emberi! Istentől eredő tulajdonság… nem? …mint jogot se tanultam, soha! Mégis … – Ő adta a sikereket… neves ügyvédekkel szemben is.

Háttérirányítókat – mindig tiszteltem, ha bántottak is. Elfáradtam...

Meggyötrés felém nem csak Baumag ügy oldalról jött – hanem mint tudják, pl. a társasház oldaláról is. Megrágalmaztak, ott is, nem fizetek, tartozok, stb. Per is lett – ahol különleges technikát vetettek be! Gyötrő fejfájásokat idézve elő! ~ Kitől van ez – ha nem Isten nagy ellenfelétől? Mindenki tudhatja – kis alapismeret után. Az élet így működik… van a jó oldal, s...


De más tekintetben is próbára tettek – szomszéd által a pénzem elkérték. S ügyészség beleszólt, a vádemelést nem engedve, elutasítva. Hamis módon, jog ellenében… …itt is.


Az emberi kapcsolataim is tönkretették. Teljesen.

Ma már nincsenek barátaim. Több ezerből!

Nem engedték a volt barátaimmal a kapcsolattartást.

Ma már senki nem akar szóba se állni...

Elmaradtak. Mint az ismerősi kör is. Rokonok is. Lekötött ez.

Félnek az emberek…

Most már a kimenő telefonjaim is elvették. Nem hívhatok... senkit. Sőt – ...!!

Túlzás!

Tehát csak az kérjen tanácsot, ezután, aki az eddigi adósságot rendezte. Határozottan! Én mindenkinek csak segítettem. Ha végiggondolják… (csak soknak nem erőssége a gondolkodás! Vagy csak sajátosan… [egy szemszögből, nem globálisan… átfogóan] tisztességben, ami megint nagy hiba!) ~ Miért nem tudnak az emberek normálisak lenni?


Egyszerűen – ennyi. A felmerülő kérdéseim összegzése. A gonoszt – gyűlölni kell. Ámos 5: 12-14 Tanulom… még.

A Baumag ügy – véget fog érni. Hamar… hamarosan. Istenre kell bízni. Mindent.


Így az én szerepem is itt. Kell már saját élet! Magammal is kell törődjek… mert mindez – sajnos – elmaradt. S az élet talajában – most csak vergődöm már. Kiszakítottak.


Ki nem érti meg? Ezt se?


Vége az éjjel-nappali munkának.


Hogy csak én dolgozok szívvel-lélekkel…


mások meg nem becsülik ezt. Átgázolnak rajta...


Önök csinálnák ezt? Tovább… s tovább... s még tovább?


Akkor – jöjjenek! Akkor – miért nem jelentkeznek itt, nálam? Munka van…


De – nem hibáztatok senkit sem… nehogy azt higyjék. Csak ha valaki okoskodna


Tisztelettel búcsúzom. S mindenkinek jó egészséget kívánok. Jó szándékkal – tisztességgel. Mert én ilyen vagyok… mint Isten szolgája. Akik bántottak is – Máté 5: 44 szerint.


Tényleg. Őszintén – mindenkinek. Akkor is – ha már alig, alig élek… Tisztelettel –


Budapest, 2011. november 24.

Aki nem hajlandó megfizetni az információ árát – az hagyjon békén. Hagyjon. Békén. Kérem. Nekem itt már évtizedes munkám van – ráadásul éjjel-nappali, min. 3 műszakban végezve.

Egyedül…

S még akkor sem tudná ezeket más – mert nem én vagyok a lényeg – ehhez kell, s kellett a Teremtő Isten, az Ő áldása. Szelleme, mely vezérelt. /Persze, ahhoz is tanulni kell! Megismerni Őt. Sok-sok éves befektetés. Szellemiekben./ Ha valaki ezt nem teszi – nem lesz képes!


Hagyjon békén – hisz már eleget bizonyítottam! Mind függetlenségem, mind ártatlanságom…


Mind a segítőkészségem… ...mind szolgálatom... ...amibe bele is fáradtam.


Keresse inkább ő is Istent – s Ő azt láttat meg szolgáival, amit Ő akar. Tisztán. Jónak lát. S amire emberek nem is gondolnának! /Emberek előtt ezek hiába láthatatlanok (lehetnek leplezettek!) Isten előtt nem azok. Ő mindent lát!/ Azt hoz elő… Tudjáknem sorolom.


Tudomásul kell venni – ezen ügyben is – csak Istenre számíthatnak! Nincs más!


A további már nem rám tartozik! Őreá. Engem is kimerítettek…


De nem kell szomorkodniuk – bízzanak! Istenben.


A legfontosabb: a helyeselt állapot!


Természetesen – Isten előtt!


Ismerni kell ehhez –


A törvényeit.


Ezek betartása – nem nehezek! Könnyű! Ha őszinte szívvel áll hozzá az ember, s őszintén beengedi a szívébe a Mindenható Istent. Akkor úgy élhet – ahogy az helyes előtte! I Ján 5: 1-5

Próbálják ki!! Máté 11: 28-30

S az egész emberi élet könnyen pörög előtte…

látja – de nem érzi a szomorú világot!

Mert akkor Ő is támogatja szolgáit.


Tiszta hittel bízzanak benne!


De! Emberekben – ne!


Egyikben se! NE!


Ha ígérne is

s jó szándékkal – tévedhet.

Istenben.


Csak.


Az a biztos. Azzal – senki sem szerez bántást. Sem magának, sem másnak. A jutalom is jön…


Az új évvel – új élet jön. Sokaknak. Remélem már én is… nekem is. Kell! Írok majd.