Tisztelt Befektetővé Vált Ügyfelek!
A kezembe került egy 2005. december 09.-ei keltezésű Baumag Stratégiai Szövetkezet „fa” Hitelezői Választmánya által alá(?)írt kiadvány – amely az eddig megszokottaktól eltérően, nem egészen pontos információkkal látja el a volt befektetőket.
Fontosnak tartom így tájékoztatni Önöket, ezzel szemben a tisztább helyzetünkről, ami a jogi szemléleteknek is jobban megfelel, mint az önkényeskedő és önhatalmú gondolkodás…
(ami csak kárunkra lehet)
Hogy világosan lássanak Önök is, a helyzet – az ellenkező híresztelések (és az önmagukat a hatalomban tartani kívánó gyerekes és civakodó szemlélet) ellenére – a következő:
Lemondásommal a választmány jogi értelemben megszűnt. /Több okból is: mivel aki ott volt tudja, hogy mi szükséges a helyes választmány megalakításához. Feltétlen feltételeket állít a törvény a hitelezői létszámra illetőleg a követelés összegére vonatkozóan. Ott (csarnokban) is több próbálkozás után sem volt meg a törvény által megkövetelt létszám sem. Ezért aztán végül csak testületileg sikerült a választmányt felállítani – csak úgy ha összefogunk. Hiába kérem ezt… /
Ez az amit aztán rögtön az első alkalommal fel is rúgtak a hátam mögött… Például nélkülem tartva üléseket, ők maguk mindent igyekezve eldönteni… Persze utólag úgy igyekezve beállítani, mintha én nem mentem volna el a választmányi ülésre… Miért ne mentem volna el? – kérdezem… De ilyenekkel nem kívánok már foglalkozni…
A lényeg és a befektetők érdeke azt kívánja, hogy összetartás és hatékony érdekképviseletük legyen…. Miután én felismertem, hogy így ez a hármas erre semmiképpen sem alkalmas, azért mondtam le, hogy megalakuljon egy hatékonyabb befektetői érdekképviselet – amely a jelenleginél abban is másabb, hogy a választmánynak a felszámolási folyamatban van szava, s harcolni valója… A legkedvezőbb hitelezői igényérvényesítésben… e céllal.
/Tévedés azt hinni, hogy az egy általános, mindenre feljogosító jogosítvány. /
Ezért, rögtön a felmondásomban jeleztem és kértem, hogy hívjanak össze egy hitelezői értekezletet. Ugyanis anélkül nincs hitelezői választmány.
Az tévedés, azt hinni, hogy én vagyok a Bakó vagy a Gyalusné (vagy akár a felszámoló) s felülírom a törvény – szigorú garanciáit és előírásait – s ezt még úgy is hírdetem ki a többi /talán tudatlan, vagy nem oly járatos ember felé/ mint ha ez törvényes és jogszerű is lenne…
/Talán csak mert ő maguk féltik a befolyásos helyüket… gyerekes dolognak tartom én. Azt viszont tudom, hogy a törvényt ismerik – többször átbeszéltük – tehát nem a tudatlanságukból fakad ez a ’tévedés’ a többi hitelező oltári félrevezetése…
Még hogy ilyet leírni Önök felé: „…választmány elfogadta a működését szabályozó új ügyrendet (a régi még sem volt jó?) és a csődtörvény előírásai szerinti működését a felszámoló és a felszámoló bíró felé bejelentette, akik az eljárást nem kifogásolták.
Az átalakult választmány a csődtörvény szerint működik és teljes jogkörrel ellátja a több mint 7000 hitelező érdekeinck képviseletét.”
Erre vágynánk esetleg, nem? Csak törvényes úton…
Ebből Önök ugye azt vonnák le – minden törvényes. Minden jó. Ez megtévesztés lenne… Ugyanis szemben evvel a következtetéssel ez így teljesen törvénytelen állapot fennálltát eredményezi, s ezzel nem különb megtévesztés részesei, mint eddig…/
De nem kívánok vitatkozni – mert nekem mindegy lehetne, ki van ott…
Csak én tudom, miért mondtam le…
S az én álláspontom az – akkor már a befektetőknek egy komoly, a felszámolóval szemben fellépni képes választmányra lenne szüksége, nem arra akik …. A gondolatát is kiszolgálják… s aszerint mozdul bennük az ideg vagy indulat is…
Ez nem igazi befektetői érdek. (Nem igazi érdek-képviselet.)
Csak a semleges látás miatt leírom Önöknek világosan mit ír a törvény, s én azt mondom, döntse el mindenki magában mi a helyes. Jó?
/Én a saját érzéseim és nézetem nem is ismertettem, s nem vádaskodtam (szemben e levéllel, amiben megint ’megtalálnak’) de ezzel nem is kívánok senkit terhelni… Nem ez a fontos. Ha ők ettől boldogok – legyenek. (De felmerül bennem: miért nem másra használják tisztesen energiájukat, mint egymás – a másik – piszkálására? Ez eredményre visz?) A sikeres és eredményes fellépés a fontos – ha lehet, közösen. Akik járnak az irodába vagy a tájékoztatóra azok tudják. Azt is hol tartunk./
Az 1991. évi IL. törvény a következőket írja le:
/Aki tudja – nézze meg maga. Ne kelljen ide kigépelnem mind… /
„ ”
Azt, hogy hány száz vagy ezer társunk adott meghatalmazást nekem, vagy általam az ügyvédi irodá(k)nak – honnan tudja oly biztosan meghatározni, bárki is?
Nem akarok személyeskedni senkivel, de majd az a társunk, aki meghatalmazást ad, az lesz az első dolga, hogy előbb elszalad a Bakóhoz vagy a Gyalusnéhoz, hogy tudassa velük, ő most meghatalmazást kíván adni nekem??? S legyen tanú… Gondolják? Ah… csak rosszindulatú szöveg, amit nyilvánossá tesznek – így rágalmazás is, de ne foglalkozzunk velük… Majd benő nekik is…
Amint szintén csak tőlük jövő rosszindulat az a nekem ’felrótt’ cselekedet is, hogy külön eljárást is folytatunk… Miért ne?
Csak a felszámolásban kellene bízni?
Elég vak, aki ennyire elvakultan gondolkodik szerintem, ezért mi külön eljárást teljesen természetszerűleg folytatunk… s nem csak várjuk a sült halat… madarat…
Úgy, mint teljes félretájékozottságát mutatja ezen aláírás nélküli levélírónak, ahogy a PSZÁF perről nyilatkozik… Nyílván ott sem volt (az hagyján) de ha arról egy nyílvános levél által véleményt jelentet meg, legalább valamennyi köze lenne annak a valósághoz… (anélkül nem csoda a sületlen fogyasztás…)
Arról nem is szólva, hogy a káröröm érződik így ki belőle, ami csak a saját sötétségéről árulkodik, ugyanis az neki is jó lett volna, ha megnyerjük…
Az neki is a pénzét jelentette volna… Hacsak más érdek nála ezt le nem győzi…
Ugyanis az mindenki nevében ment, egy határozat mindenkire kihat (amit a PSZÁF ez ügyben hozott) s nem kellett ott igazoljam senkinek sem a képviseletet, vagy a meghatalmazást… teljesen mindegy, hányan kérjük, egyedül az én nevemben, vagy száz máséban – a jogi kihatása is ugyanaz… a határozatra vonatkozóan.
Ez semmiben sem hat ki a határozatra, a jogi útra (ha érti ezt kicsit)…
Úgy hogy evvel újabb – súlyos, mert többirányú – tájékozatlanságát árulta csak el a tisztesnek ezek után kissé nehezen nevezhető levélíró… /Nem tudjuk ki…/ Már mint a kárvallottak szemszögéből… Csak nyert volna vele – ő is, éppúgy mint más, egyenjogúan (legyen éppen B.., vagy Gy.. vagy bármi más) – ha ott a Tisztelt Bíróság érdemben döntött volna. Helyette a döntése a perbeli legitimáció hiánya az nem azt jelenti, amit ő ott tévesen ír, hisz én magam is rendelkezem befektetéssel a Baumagban…
Sajnos, hogy ilyenekre kell pazarolni a drága időmet…
Ezt is csak az Önök tisztánlátásáért – mert egyébként nem érzem feladatomnak, hogy a nem kellő világossággal látó embereknek fényt adjak – úgy sem tudok. Kár volna erőlködnöm… Viszont a félrevezetése másoknak az már inkább súlyos…
Arra pedig ezek után megértik miért is nem kívánok reagálni /talán fölösleges is lenne/ „Jogtalanul és megtévesztően a „befektetők képviselője” megnevezést használta.”
Ez is gyerekes kicsinyesség – vagy inkább irigység? De ha neki(k) nem tetszik, hát visszavon(hat)juk. Ez úgy sem tőlük, az ő véleményüktől függ. Nem ők a kizárólagos befektetők. De ez ne legyen probléma. Ettől a tényleges helyzet nem változik.
/De kérdezhetném – miért oly féltékenyek erre? Ki lenne a befektetők képviselője? Nyílván csak ők… Szeretnék kisajátítani maguknak… legyenek boldogok vele…
Ezek után – gondolják – csak ők képviselhetik Önöket… talán… Hát gondolják azt…/
Bár mint a törvényből éppen kiviláglik – hiába ragaszkodnak a ’posztjukhoz’ annyira, attól az nem lesz legális….
Majd ha a hitelezői értekezleten újraválasztják őket - akkor. Addig ma már… olyan senkik, mint én jómagam… Újból csak elárulják magukat – meglátás szerint. De ha így boldogok, ám legyenek. Engem nem zavarnak.
Én csak azt próbáltam elérni – ne az Önök kárára.
Mert egy rossz vagy ’felemás’ érdekképviselet rosszabb, mintha nem lenne…
Mert ha téves bizalmat táplálnak Önök, az rosszabb mintha nem bízva önállóan intézkednének… cselekednének…
Persze a legjobb a közös és együttes összefogás lenne, az jelent nagy és komoly erőt…
Véleményem szerint… Mi elég sokan, akik csatlakoztak összefogtunk…
S folytatjuk… Reméljük ezzel nem bántunk másokat…
Jó erőt és egészséget kívánok mindenkinek –
(s vigyázzanak, kinek mit hisznek el)
Őszinte tisztelettel –
Patyi István
A kárvallottak képviselője
Budapest, 2006. január 20.
Ui.: Szóltak társaim, hogy több minden nem stimmel még a levélben, például a nyomozati eljárás sem 2004 júliusában kezdődött el…
Igazából először 2003. októberében… azonban miután azt lezárták, újra elkezdődött 2004. január közepén. Így 2004. év júliusa az egy kicsit erős tévedés ehhez képest…
Ott esetleg Balázs László meggyanúsításáról beszélhetnénk, de az sem 2004. év júliusa kezdettel, hanem 2004. június 16.-án volt… Ezek apró ’nüansznyi’ tévedések, (amivel azért aki benne van – vezetőként tiszteltetve magát – illene tisztában lennie) amikkel sajna feleslegesen tévesen terheli az írója az olvasóját, de nem kívánom egyesével helyreigazítgatni, vagy próbálni keresni legalább a közelében valamit, amire ráhúzható lenne a gondolata…
Csak akik a tévedések sorozatából merítenek – azok milyen pontos ismerettel fognak rendelkezni?
Ez az egész nem túl komoly, csak ezt tudni kell…
Mit tesznek a valóságban?
Attól, hogy Bakó Úr elvárja, vagy Gyalusné elvárja hogy a rendőrség más szemlélettel álljon a dolgokhoz – ettől mi változik?
A rendőrségi nyomozók fejében ettől most hirtelen változás fog beállni?
Két év után…
Vagy mit értenek e kiadvány záró mondatán – egyetlen cselekvő részén, azon kívűl, hogy szavakban elégedetlenek…
Ettől mi fog változni?
Mennyiben érdekli ez a nyomozást vezérlőket – hogy az ő fejükben egy más elvárás van velük szemben?
A rendőr azon fog gondolkodni a Gyorskocsi utcában, vajon mire gondolhat a B… úr?
Mi másfél évvel ezelőtt már Brüsszelben, Luxemburgban, és Strassbourgban jártunk az európai szellemiség jegyében… A csatlakozásunk másnapján – rögtön!
Mindhárom város Európa Parlamentjénél, bíróságánál az utat megszervezve, busz, utasok, szállás, kinti rendőrség, négy-nyelvre fordított anyagok, megfelelő nyelvi gyakorlat az időseknek a felkínálásra, megfelelő példányszámokkal, stb.
De ha rosszul emlékszem is – keveset mondtam, magunkra, nem többet… Ugyanis május 01-én csatlakoztunk, s mi május 02-án már kint voltunk…
Ami lassan két éve…
S nem csak itthon merengtünk, jó lenne, ha a rendőrség ’az úniós gyakorlatnak megfelelő hatékony’ – eljárással nyomozna…
Két évvel később…
Ez kicsit lassú gondolatmenet, a véleményem szerint…
/De hát véleménye mindenkinek lehet – s szabad akarata a cselekvésre is./
De bántani senkit nem kívánok…
Ők is rájöttek. /Legalább gondolatilag./
Erre.
S még rá fognak jönni egy-két dologra… remélhetőleg… bízzunk!
U T Ó H A N G
Minden ellenkező hang ellenére én azt mondom:
Inkább álljunk hozzá pozitívan, s becsüljük meg azt, amit lehet…
Legalább mostanra – gondolati szinten – eljutottak idáig…
Mert tudom, milyen nehéz…
/ Én inkább azt nem tudom, nem értem tisztán, mi köze ehhez – bárkinek is – ki és hányan és miért hatalmaztak meg… Önök értik?
Mi motiválja? Segítőkészség? Talán az rejlik benne… /
Én inkább azt mondom, azt kellene keressük, hogyan segíthetünk nekik, egymásnak…
Tehát véleményem szerint a helyes hozzáállás az lenne:
Ha szemben a mostani állásponttal nem ragaszkodnának a maguk személyéhez, hanem mint én is tettem, kis önvizsgálatot tartva – nem egy törvénytelen állapotot próbálnának megtévesztéssel és újabb önkényes (egyébként a hitelezőket illető) döntésekkel törvényesnek feltüntetni azt, ami maga törvénytelen, így megtévesztve Önöket – a befektetők valódi érdekeinek megfelelően egy új hitelezői értekezlet összehívását szorgalmaznák… még ha azon akár újra önmagukat is jelölik és megválasztatják, de törvényesen.
S nem azon akarnának a szegény felszámolónak spórolni (a mi érdekeink kárára) hogy eltérnek a demokratikus – törvény által szigorúan rögzített szabályok alkalmazásától…Mert a meglévő 200-250 millióból ennyi igazán a befektetők érdekeit is szolgálhatja, az ő javukra is elmehetne…
De ha csak a törvényesség szerint is…
Persze a válasz az lesz – hogy már elköltöttünk minden pénzt, így erre sem jut… Gondolom, mint egy lehetőséget… Akkor szűrje le mindenki maga a következtetéseket…
Én mindenesetre a köz érdekében – lelkiismerettől indíttatva – megtettem, lemondtam.
Nem kívánok részt venni a meddő vitákban. Az nem az építkezést, a haladást szolgálja. Csak rombolná az ilyen (s az én hasonló – pozícióhoz ragaszkodó) hozzáállásom a közös érdekeket. Az nem a közösség domináns érdeke.
Nem.
Köszönöm.
Inkább maradok továbbra is tisztelettel –
Patyi István
Azzal, hogy a felszámoló ezt és a felszámoló bíróság ezt elfogadja, csak azt írja le, hogy közösen társak a törvénytelenségek elkövetésében… a jogellenesség?…
Akkor mit remélhetnek az emberek otthon – tőlük? Vissza?
Ha nem tudnák, hogy törvénytelen – csak véletlen félrevezetésről lenne szó itt e levél által… de miután sokszor átbeszéltük ezt, gyűléseken, együtt, így tudják ők is ezt nagyon jól, mit ír a törvény. S tudnia kell a felszámolónak s a T. Bíróságnak is…
Így csak az lehetne a kérdés – miért akarják Önöket szándékosan félrevezetni? Ráadásul együtt? (?)
Bizonyos személyeket előtérbe tolva – másokat eltaposva? Mocskolva?
Hagy ne fejtegessem tovább…
Engem nem érdekel…
Hál’ Istennek…
Én már – hála Istennek – kiléptem e körből…
Vitatkozni se kívánok.
Minek?
Aki lát – lát.
Aki meg nem – fog?
Hm…