Menü

Tisztelt Befektetővé Vált Ügyfelek, Tisztelt Érdeklődők!

Először is – szeretettel köszöntök mindenkit!

Talán a netesek már hiányolták jelenlétem, de mi tevékenyek voltunk, csak aki elbújik kis odújába netán, az nem tudhatott róla.

Újra írok ezen fórumon keresztűl is Önöknek.

/ Tudom, ezt az ügyet sokan olyannak hiszik, mint a magyar focit, amihez mindenki ért természetesen, s mindenki a maga okosságát akarja a többiekre rákényszeríteni, belema-gyarázni, azonban igazán hasznos, előremutató lépéseket az életben szinte senki nem tesz… De aki tesz, azt sem segítik, inkább kikezdik… Jó gonosz szokás szerint. Ezt gyakorolva./

Bocsánat a magyar focis eszmefuttatásért, inkább gyakorlati lépésekről írnék máris Önöknek.

Először – mi történt az elmúlt időben?

Ígérem, rövid leszek, többször ezt kérik, csak pár mondatban foglaljam össze. /Ami nekem nem mindig könnyű, az átélt nap nap utáni, szerinti eseményekre, a sok hatásra nem gondolva, Önöknek két mondatot írni ami érdekes. – Talán más-más tart érdeklődésre számot…/

Lezajlott az állam elleni per második felvonása. A részleteket ismertettem…

A rendőrségi készültség óriási volt – méltó az ügyhöz.

A bíróság ténykedése talán kevésbé.

Döntöttek – de nem az ügy érdemében, hanem azt, egy év, több tárgyalás és sok óra után (mikor már az alperes – PSZÁF – főnökét is idéztük bizonyítékként), hogy nincs illetőségünk a perben.

Nincs perbeli legitimációnk. Ugyanis a per érdemében nem bírtak volna lenyomni minket, akkor a javunkra kellett volna a döntést meghozni.

Így – érdekes.

Mintha az történt volna, amit előre kértünk – a pártoktól, államvezetőktől is csak annyi segítséget kértünk végig, hogy ne szóljanak bele ügyünkbe, a többit mi megoldjuk, ha a jogi útra írányítottak is rá minket – ne tegyenek meg, ami egyetlentől előre tartottunk. Hangsúlyozva, csak így vehetik el igazunk. Csak így szállhatnak szembe az igazság érvényesülésével.

Úgy látszik – naívak voltunk. Mikor a minimális tisztességben, a minimális emberi belátásban, legalább a bűnösök között is működő (nem csak a fehérgallérosoknál) betyárbecsületben bíztunk. Az van – (kellene legyen).

Nem baj.

Az élet nem állt meg. Megyünk tovább. Most nyílt meg a jogi út a strasbourgi bíróság felé.

A perre összegyűjtött pénzt (a felhasználtakon felülit) így visszaadjuk mindenkinek. Mivel az ügyvédek a végső tárgyaláson nem jelentek meg, nem kerül kifizetésre a honoráriumuk.

Visszajár azoknak, akik erre a célra adták. Kihirdetésre került.

Többen ennek ellenére bent hagyják, a további pereskedésre.

E per – a sajtó állításaival ellentétben – mindenkire vonatkozott volna. Azaz együttes eredmény született volna kihatásában.

Tehát a pert nem elvesztettük – újból a sajtó téves produkciója – ez téves kifejezés lenne, mert megnyertük volna, ha érdemben döntenek, hanem nincs perbeli legitimációnk azt mondták ki. Azaz nincs jogunk pereskedni, pert indítani. A PSZÁF-ot ilyen téren támadni.

Ez pedig más. / Mondhatnám teljesen más, de teljesen azért nem… Mert nem ítéltek nekünk. /

A Bíróság által rám ruházott 40.000.- forintos költség viselésére a társaink ott rögtön gyűjtést kezdtek, s össze is adtak 15.000 forintnál kicsit többet.

/ Azóta még több mint 12.000.- forint érkezett, mivel mindenki tudja – én nem dolgozom, csak ezt az ügyet viszem segítségképpen, s nyugdíjam sincs. A Bíróságot így újra különösen az érdekli miből élek. (Még vagyok, Isten kegyelméből.) Aláírást is gyűjtünk… adnak enni. /

Ez volt egyébként a két éves évfordulónk is, október 27.-e.

Másnap a PSZÁF előtt demonstrációt tartottunk, s beadtuk az új kérelmünk…

Tegnap újabb tájékoztató demonstrációs részvétel alkalmával átadtunk sok aláírással megerősített beadványt…

Egy mondatosoknak: abban az ál-demokráciában, ahol a Bíróságok direkt-írányításos rendszerben működnek (ami a legsötétebb diktatúrákra is csak kivételes esetekben volt igaz, s mindenki megveti utólag azt, pl.: AVH-kor) ott mire kívánnak számítani?

Vagy demokráciába kell költözni, vagy… kitenni az érdekeiért. Demokratikus módon.

Tisztában kell lenni milyen korban élünk…

Ha mocskosak, akik vezérlik… / Mint a hal esete… /

Rosszabbak, mint akikre kiabálnak.

Ez van.

Sajnos.

„Sebaj” – mondja erre a neves lengyel író Sienkiewicz: A Kislovag c. művében.

Amiért most mégis írni kezdtem, az az:

Sajnos egyre kevesebb normális, kiegyensúlyozott, józan bölcsességgel bíró emberrel találkozom ebben az ügyben. Tisztes gondolatokkal.

Akik még úgy érzik, ilyennel rendelkeznek, s nem a mindennapi haragvó indulatuk vezérli a tett vágyban, azok jelentkezzenek, kérem. (Azok próbáljanak segíteni…)

Ami kétségtelenül jogos lehet egyébként, s kimerítő e hosszú-hosszú herce-hurca, telve jogtalanságok sorával, kimeríti a tisztes és türelmes emberek idegeit is…

Egyre kevesebb józan gondolkodású, tiszta értelmű és egészséges szemléletű ember élte túl ezt a nehéz időket továbbra is megőrizve kiegyensúlyozott, józan értelmét, ami ráadásul még tömegek előtt is megállja a helyét, ráadásul igazságában is.

Nem csak egy-egy kisebb vagy nagyobbacska csoport érdekeit hordozva, másokat háttérbe szorítani ’könyöklőn’ igyekszik. Sajnos sokan elvesztették – érzékelésem szerint – a józan látást. Ítélőképességük.

Kire ilyen, kire olyan szemüveg ereszkedett. Néha csak a tehetetlenség, düh.

Sajnálom. Nagyon sajnálom – a közösség nevében.

Örülnék, ha több józan látású és kiegyensúlyozott gondolkodású, felnőtt férfi lenne, aki egy közösség érdekeiért elfogódásmentesen, igazságosan, tiszta szívvel és eszközökkel tudna szót emelni. Aki úgy érzi ilyen, s van kedve segíteni, dolgozni – jelentkezzen bátran.

Ennek segítésére adom közre véleményem.

Ne engedjenek a sok félrevezetésnek. Aminek célja a megtévesztés. Vagy a megosztás, stb.

Akiknek ez a célja, azok nem a befektetők érdekeivel vannak, még ha ennek is mutatják magukat. Van, ki a jogot is bevetheti, ami erőt képvisel karmai(k)ban, de szemlélete nem fedi a befektetői érdekeket. Ne hagyják magukat megtéveszteni!

A sajtó –féle sugalmazástól sem.

Észrevehették – nem a mi érdekeinket szolgálják általában a híradások. Vajon miért nem? Azt igyekeznek elhitetni, hogy a befektetők voltak a mohók – ők a hibásak. Utána meg nem lesz semmi. Ha nem sikerül a saját érdekeink képviselni – vesztesek leszünk. Észre kell venni.

Ilyen az újabb híradás. Ma ez a vonatsiklatási ügy. Nem biztos az, valójában igazi befektető van a hátterében, bár valóban nagy az elkeseredés, de mi nem az erőszakot helyeztük soha sem az előtérbe.

Mindenkit nyugtattam, az állami és a jogi útra helyezve a hangsúlyt, az igaz ebben most már nem sok ráció van, jól igyekeznek a háttérből ’átverni’ …

A választmányi tagságomról lemondtam, mivel ott is úgy éreztem, olyan háttérerők működnek, amelyek meggátolják a befektetők hatékony érdekérvényesítését – én pedig ál-képviselettel Önöket (sem magamat) becsapni nem akartam…

Mindezzel együtt a választmány is megszűnt az álláspontom szerint (ez tartott eddig vissza e lépéstől, hátha sikerül egy hatékony érdekképviselet által a befektetői érdekeket érvényesíteni), mert Önök amikor beköveteltek a választmányba azt csak úgy lehetett létrehozni, ha a szükséges három főt egyszerre, testületileg tették fel szavazásra.

Mivel lemondtam így már a testület sincs, megválasztást egyébként is csak Önök tehetnének, így kezdeményeztem egyúttal egy hitelezői értekezlet, gyűlés összehívását.

Válasszanak Önök olyan képviselőket, akikben bíznak, akik az Önök – s a közösség, nem kis csoportok – érdekeit megfelelően tudják érvényesíteni.

Elnézést mindenkitől, nem láttam jobb megoldást.

(Még ma sem tudok. Senki által sem.)

Tehát amikor a terror eseményekről beszélnek a sajtóban – s a mi képeinket vágják alá, ez véleményem szerint súlyos személyiségi jogokat sértő félrevezető tájékoztatás…

Vissza a sajtóhoz:

Én személy szerint terror-cselekményekkel semmi esetre sem értek egyet. Ehhez az arcom sem adom, s az általam szervezett békés célú, a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvény egyik képét sem. Nem járulok hozzá a közléséhez, s a kapcsolatba hozáshoz, miközben a TV arról beszél, bejátsszák alá a mi rendezvényeink képeit…

Ez erős és durva torzítás a sajtótól, újból a befektetők rossz színben való feltűntetése, az ország közvéleményének félrevezetése. Jogi lépéseket teszünk.

A mi megmozdulásaink békés jellegűek – ami holnap is lesz a Kossuth téren – s a céljuk a tájékoztatás általában, mindenkinek egyszerre, azonos módon.

Ez most már így társadalmi célú megmozdulás lesz – lehet ez fájt valahol? - azzal a céllal, hogy tisztább, világosabb társadalmat szeretnénk!

Ugyanis ezt meghírdettük egy hete (ahol hírtelen meglepően sokan összejöttünk, levél által, s hogy hetente ezt ismételve felfokozzuk) – s pont az előtte való nap (kedden) árasztja el a média ezzel a bizonyos rossz hírben feltüntetéssel az országot… Félelmet keltett???

Hogy szabadon csatlakozhat bárki e mozgalomhoz, szívesen látjuk?

Mi így is őrizzük – két éve – békés megmozdulásaink jellegét, csak most már nyitunk a társadalom felé (ez volt a cél) s szívesen látunk bárkit… Továbbra is!

S tényleg „Tisztább, világosabb társadalmat” szeretnénk!

Olyan baj ez? / Csak annak, aki nem akarja azt! /

Tisztelt Befektetővé Vált Ügyfelek –

Mást hirtelen elmondani nem akarok, (így is hossszú lett újra)

Tisztelettel búcsúzom mindenkitől –

Patyi István

Budapest, 2005. november 22.