Menü



Tisztelt Ex-befektetők!


Akiknek nem lenne világos - az előbbiekből:

Úgy döntöttem – világosan kimondva is – nyílvánossá teszem az általam leggyorsabbnak vélt és mindenki számára egyenlő esélyű lehetőségeket biztosító megoldási javaslatom. Íme:

Szerintem a  befektetői cél egy kell legyen:

                Egységesek legyünk!!     Mindannyian!

Együtt fellépni – mivel egyenlőek vagyunk! Törvény előtt is!

S a lehető leggyorsabb utat járjuk a pénzhez jutásunk terén. Nem kell több haláleset már! Elég!

Mi lenne ez?

Nem az évekig tartó felszámolási eljárás!!  Nem! Határozottan nem ez a jó és kellően igazságos, célravezető Út! / Aminek a vagyonszerzése is előreláthatólag évekig eltartana… Hát még a költekezése!! S mire visszajutna belőle valami a pénzek jogos tulajdonosaihoz… Mi lesz??? / Unokánk is szakállat ereszt… s még akkor se? (.)

Ami vagyonhoz nem, vagy nehezen jut, s ha jutna is teljesen igazságtalan módon osztaná el… Három részre kategorizálna:
Mindenek előtt – rengeteg idő után, ha pénzhez jutna – először: arra nem számíthatnánk mi. Először is a vagyonelemeket értékesítené – mint most is látszik: töredék áron, fura árverésen. Utána a befolyó pénzt, úgy ahogy jön – fel is emésztené (mint a jelenlegi élő példa mutatja, költségeivel, kiadásaival, tartozása is van, hitelt vett fel).
Ha maradna valami pénz – abból előbb a saját igen jelentős reszortját elégítené ki. (Erre sincs már rég.) Utána jönne tulajdonképpen a követelés tábla szerinti sorrend – ahol megint nem a befektetők következnek. Több mindenki megelőzi ezt – munkabérek, külsők, állam stb. (csak az állam követelése majd egy milliárdra rúg, késedelmi kamatok is!) s ha netán még valaki bízna abban marad neki, mint befektetőnek pénz – a következő három ad abszurd kategóriát állítja fel (melyek szigorú sorrendben követik egymást) járna el a befektetők érdekeire vonat-kozóan mindezek után, kb. így:

 Először a 40 napon belül bejelentkezetteknek juttathatna valamicskét… ennyit ígér. De tovább csak akkor léphetne, ha az e kategóriába tartozók teljesen, azaz 100 %-osan kielégítést nyertek. / Amíg nem, a többi a part széléről figyel. /

 Az előzőek teljes lefutása után kerülhetne sor tulajdonképpen az egy év alatti bejelentkezett személyekre – akiknek természetesen már az irodában is azt a felvilágosítást adták néha (a lelkiismeretesebbek), hogy ők már arra a pénzre sem számíthatnak, amit befizetnek. Azaz 1 %-ot az eljárásra. Sem.
Tehát a felszámolási eljárás keretében nekik már abszolút nincs reményük így a nehezen spórolt pénzeik visszakapására. Parton kívüli szemlélőnek fognak bizonyúlni – bár még próbálkoztak valamit elérni (be tudtak fizetni)…     Bízni…    Hittek valamiben.
 Következőeknek pedig már semmit nem ígér – s nem is mond a felszámoló, mert nem is teheti. Ők, akik eleve látták ennek reménytelenségét, hogy ő 200 millióból (a műkö-dési költségeivel még senki nem is kalkulált akkor, ami ezt elviszi) ki tud fizetni a saját része leemelésén kívűl még közel egymilliárdot az adósságból, s a maradékot szét tudja osztani a közel 40 milliárdot követelők közt – így be sem fizettek e remény-telen vállalkozásba. Vagy egyszerűen anyagi helyzetük ezt nem is engedte meg nekik – sokan vannak ilyenek, akiknek spórolt pénze odaveszett, s nincs újabb plussz ilyen nélkülözhetőségre.

Ők így már nem is partonkívüli nézelődők ezen eljárás folyamán – hanem távoli és külső lelátón ülő szemlélőknek lehetne nevezni e csoportba kategorizáltakat. Mert ők így bár érdekeltek – ezen eljárás mégis érdeken kívüliekké helyezi őket. Pedig sokan vannak – szinte az össz befektetők fele. S még akkor nem beszéltünk az olyan érdekeltekről – mint a családok, gyerekek vagy unokák, hisz a nagyi pénze és vagyona is úgyis náluk köt ki előbb – utóbb.

Látható, hogy így a felszámoló nem hozzánk a pénz valódi tulajdonosaihoz juttatná el (ha lenne munkájának gyümölcse), hanem mindenki mást elégítene ki belőle.    Aztán   –   semmi.

S még nem beszéltünk…
Az abszolút anyagi érdekeltségen kívüliekről (vagy ismerősökről, beszédpartnerekről, szomszédokról) akik azért figyelnek - még szót sem ejtettünk!

Mint azok táboráról sem akik valóban csak érdeklődésből – vagy a hasonlóan elterjedt igazságszolgáltatási ’malőrök’ áldozataivá váltak valamilyen formában, netán még másokról, akik valami politikai nézet miatt követik érdeklődéssel a fejleményeket.

A valaha volt legnagyobb magyar tömegkatasztrófáról. Számszerűen is, mint akiket érint, s úgy is, ahol a legnagyobb anyagi számokról van szó. Mert a K&H ügy ehhez képest semmi se… Mondhatjuk.
/Elszálló füst. Füstöcske. Csak pici halványodó, szürke pamacs az égen. Kit érdekel-igazából?/

Csak – mint ezen ügyhöz illő – a média is elhallgatja a valóságot. Véletlen. Éppen. V. – eteti?
S a politika is.

De kit érdekelne ez – ha igazságosan visszaállítanák a tulajdonviszonyhoz való alapvető jogot?
Jelenleg a rablók, a maffia uralkodik. Virágzik. A fehérgallérosok közt is.
Amíg ezt úgy meg lehet csinálni, hogy a rendőrség, sőt legfőbb ügyészség sem tesz semmit…
Egy egész országra kiterjedően. Sok polgárral. Mi ez?
/Petőfi S. : Minek nevezzelek? /

Mit kell tennünk – érdekeinkért?
Leggyorsabb útnak a következő ígérkezik, ezt javaslom (ha van jobb ötletük - meghallgatom):

1. A már futó állam elleni perünket kell megnyerni a bíróságon – a legfontosabb.
2. Az igazságos formula miatt egy szervezeti egység kell az ex-befektetőknek (nem egyik egyesület, másik egyesület, s egyik vetekedjen a másikkal - ki jut hamarabb pénzhez, irigykedés stb. – hanem mindenkinek egyformán és igazságosan kell, amire a felszámolási eljárás /jogi sajátosságai miatt sem/ nem is alkalmas! )
3. Szövetkezetet át kell alakítanunk a befektetők érdekeiért harcoló érdekvédelmi szervezetnek. Amíg ez nincs, nem választunk, választottunk tisztségviselőket.
4. Ha ez sikerült és a cégbíróság elfogadta, bejegyezte az átalakulást, akkor lehet igazából birtokba venni a szövetkezetet, a méltó tisztségviselőket megválasztani.
5. Ha birtokba vettük a szövetkezetet – ami amúgy is a miénk elvileg – s ebben mindenki egyforma, ami a szövetkezeti lét alapja, törvény szerint is, így a legjobb lehetőségként kínálkozik arra, hogy a pénzt egyenlő és igazságos formulában visszajuttassa a befektetőkhöz. Az csak egy plussz érv – hogy úgyis ide fizettünk be, ez vette el, nyelte be a pénzünk.
6. Itt kell majd jelentkezni mindenkinek – aki a pénzét beadta, visszavárja.
7. A felszámolási eljárást meg kell szüntetni (amire a jogi formula adott).

Ezután kezdődhetnek meg majd a visszafizetések.
Ami egy igazságos szervezeti forma keretei között lehetséges csak. Mondjuk egy szövetkezetben.  Lehet ez e szövetkezet – de ez esetben problémák is felmerülnek. Pl.: az előző vezetők által vállalt kötelezettségeknek történő elégtétel – hogy alakulna? Pl.: állam felé a majd egy milliárdos kintlevőség… Vagy a külső beszállítók felé – pontosan nem tudom mennyi, mint ismerik csodálatos módon a felszámoló nem ad felvilágosítást nekem.
Sőt! Egyetlen kérdésemre sem válaszol…
Korrekt módon. Úriemberhez … (nem kell folytatnom…)         Törvényt se becsülve…

De ha e szövetkezet anyagi gondjai nyomasztólag hatnak, vagy a cégbíróságon keresztűl sem megy – alakítanunk kell egy másikat, hasonlót, mint ez. Mivel így volt az eredeti felállás - a legjobb megoldásnak (e fura törvény-határi ötvözetben) az e körüli folytatás kínálkozik a folytatásra, lezárására. Az eredetihez közeli jog és jogkörnyezet megteremtése. Csak most már az igazság helyreállítása céljával. Ez az én elsődleges javaslatom a Tisztelt Ex-befektetők nagy tábora felé.

Ehhez mit kérek elsősorban?

Egységet. Lehetőleg minél nagyobb egység megteremtését. Valahogy el kellene tudnunk érni egymást. Mert alapvető baj a megoldásoknál, hogy nem is ismerjük egymást. Címeket se.

Ennek szellemében, aki olvassa jöjjön el a Kossuth térre 2005. július 11.-én 14.00 órára – elmondjuk még miben várunk segítséget. S hogyan tovább.

Utána következő találkozásunk 2005. augusztus 04.-én lesz – a Sándor Palota előtt, a köztársasági elnök rezidenciája előtt. Mádl urat búcsúztatjuk - megköszönve érdekeinkért tett aktív lépéseit!

Csak a gyorsaság terén mintha kissé adós maradt volna…

Kérdéseikkel hívják az irodát, vagy a meghírdetett időpontokon lehet engem elérni. Valamint a sátornál is ott leszünk a nyáron a Parlament előtt.

Segítő szándékú ötleteiket leírva juttassák el az irodába nekem. Reméljük így végre hamarabb vége lesz…

Köszönettel és további Tisztelettel –

                            Patyi István
Budapest, 2005. július 05.
A felszámolási eljárás visszás sajátosságait most remélem már látják egyre többen a tisztelt befektetőtársaim – az egységes és igaz, egyenlő és igazságos pénzvisszaszolgáltatással ellentétben. Én pedig kezdetektől mondtam a befektetőket szolgálom, így azt az idős nyugdíjas 92 éves néni érdekeit is, aki otthon betegen fekszik, és felhívva megkérdezte ő már mit kell tegyen, hogy ő is részesedjen, de mozogni otthonról nem tud, viszont azt szeretné ő is, ha érdekeit én képviselném, mert bennem bízik… s ha kell tenni valamit, szívesen segít… Én megígértem akkor neki ott a telefonban, hogy az ő érdekeit is képviselni fogom, ugyanúgy mint a többi betegét és idősét is… Tennie egyelőre pedig különösebbet neki nem kell – az egészségére vigyázzon… És reménykedjen, bízzon.
 
Így a befektetőket szolgálva – ki mondhatja azt, hogy jó a felszámolási eljárás és igazságos? Ki biztathatná ilyenre őszinte szívvel bármelyik befektető társát is?    - Az nyílván nagyon önös érdekéből teszi ezt.

Én viszont tiszta szívvel mondhatom – önöket szolgálom, ezért választottak meg engem a képviseletükre – már több alkalommal is. Azokat is, akik sajnálatos módon betegek, de együtt érezve velünk szeretnének tenni a közösség érdekeiért. (Nyílván nem esne jól nekik – ha egyszer arról értesülnének, hogy bár ugyanolyan befektetők voltak – ők kimaradtak valamiből. Önök szerint nem így igazságos? Önök nem ezt tennék? Úgy gondolom  –  igen. Határozottan. Tisztességgel.)

Ezért nem vagyok a kezdetektől felszámolás párti – szerintem ez nem szolgálja igazán közös érdekeinket.

S nem beszélek erre rá senkit. Kezdetektől. De ha a felszámoló úr úgy gondolja – mint legilletékesebb – , hogy valamiben nincs igazam, vagy téves az esélyfejtegetésem, én itt máris felkérem, hogy korrigáljon ki. Ha netán ő úgy látja, hogy az általa vezérelt folyamat igazságosabb – mint az a fentiekből kitűnik. Nyílván sokan kíváncsian várnák ezt. Köszönöm.

A lényege mindennek:

 Kell egy egységes és igazságos szervezeti forma (most a legalkalmasabbnak erre egy szövetkezeti forma tűnik, ami hasonló ahhoz, ami begyűjtötte a pénzt. Csak a célja most a visszaszolgáltatás lenne.)

 A tartalom benne pedig az állam ellen megnyert per lenne. Ami mindenkinek egységesen garantálja a megtérülést, s tartalmában biztosabb, mint bármi más. (Akár lenne ide még anyagi jellegű ötletem – amit kivitelezhetnénk – de az még nem publikus.)

 Innentől már csak technikai kérdés lenne a tényleges, mindenki számára egységes mértékű és igazságos pénzhez jutás. Technikai kérdéshez pedig már ész se sok kell. Akkor már mindenki sokkal nyugodtabban ülne otthon, amíg hozzá nem jut – nem?


Ui.: Most tudtam kissé több időt szánni – az Önöknek történő külön tájékoztatás írására is. Most úgy gondolom, már nem kell véka alá rejteni közös céljaink. Megfogalmazásom egyszerű és világos. Csak az igazi összefogást hiányolom. A munka rengeteg – csak az nem érzi – aki nem végzi. Mi éjjel is dolgozunk (sokszor). Lehet – szabad – segíteni.