Tisztelt Bajtársaim!

Előző helyzetelemzésemben idézettek részletes megvilágítására és a későbbiek pontos értelmezése érdekében készítettem egy összeállítást az ügyünkben lényeges jogszabályokból. Igyekezetem szerint ez teljes, de nem tartalmazza a felszámolással kapcsolatos törvényt, amit magyarázattal külön kívánok közreadni, azért is mert addigra talán a felszámoló álláspontja is ismerté válik, különösen a BSFSz által birtokolt BVSz üzletrészek vonatkozásában. Kérem, hogy akinek módjában áll nyomtatott, vagy más formában ismertesse társainkkal, mert nagy a tájékozatlanság, és sajnos a vasárnapi összejöveteleken a kellő felvilágosítás nem történik meg.

Samodai Géza

1992.évi I.tv. A szövetkezetekről. A szövetkezeti üzletrész

55. § (1) A szövetkezet az eredménytartalékból és a tőketartalékból a közgyűlés döntése szerint

a) üzletrésztőkét képezhet, melyből tagjainak - az alapszabály rendelkezésének megfelelően - üzletrészt juttathat,

b) üzletrésztőkét növelhet, melynek összege az üzletrész-tulajdonosok között az üzletrészek arányában kerül felosztásra. Üzletrésztőkenövelés esetén az alapszabály rendelkezései szerint üzletrésszel nem rendelkező tag részére is juttatható üzletrész.

Az üzletrésztőkéből az üzletrész-tulajdonosra eső részről a jogosult kérésére névre szóló értékpapírt kell kiállítani (szövetkezeti üzletrész).

(2) Amennyiben az üzletrésztőkét veszteség fedezésére kellett felhasználni, a közgyűlés az üzletrészek névértékét arányosan csökkenti.

56. § (1) A szövetkezeti üzletrész átruházható, örökölhető, és a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosít. A szövetkezeti üzletrész után tilos kamatot fizetni.

(2) Ha az üzletrész tulajdonosa üzletrészét kívülálló személyre kívánja átruházni, a szövetkezetet és tagjait elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorlásának módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. Ha a jogosultak az átruházási szándék bejelentésétől számított, az alapszabályban megállapított módon és határidőben nem nyilatkoznak, úgy kell tekinteni, hogy nem kívánnak elővásárlási jogukkal élni.

(3) A tisztségviselő üzletrészének a szövetkezet által történő megvásárlásáról a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés dönthet.

(4) Ha az üzletrész tulajdonosa nem tagja a szövetkezetnek, a közgyűlésen tanácskozási és javaslattételi jog illeti meg.

57. § (1) A szövetkezeti üzletrészek tulajdonosairól és az üzletrészek névértékéről a szövetkezet nyilvántartást köteles vezetni. Az átruházást és öröklést a szövetkezethez haladéktalanul be kell jelenteni.

(2) Az üzletrészhez fűződő jogokat csak az gyakorolhatja, aki a nyilvántartás szerint az üzletrész tulajdonosa.

2000. évi CXLI.tv. Az új szövetkezetekről.

89. § (1) Ez a törvény 2001. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ezen időpontot követően alapított szövetkezetre kell alkalmazni.

(2) E törvényt kell alkalmazni a hatálybalépéskor már működő, bejegyzett szövetkezetre is az alapszabály-módosítás cégbejegyzésének időpontjától, ha

a) a közgyűlés az alapszabályt e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítja, és

b) ennek során a korábbi üzletrésztőkét a részjegytőke részeként - a tagonkénti vagyoni hozzájárulás mértékét megállapítva - mutatja ki, feltéve, hogy

c) a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét megvásárolta és bevonta.

(3) Azok a törvény hatálybalépésekor már működő, bejegyzett szövetkezetek, amelyek alapszabályának a (2) bekezdés szerint történő módosítására nem kerül sor, a törvény hatálybalépésekor irányadó rendelkezéseket az e törvény hatálybalépésétől számított ötödik naptári év végéig alkalmazhatják azzal az eltéréssel, hogy a szövetkezet szövetkezeti üzletrészt a törvény hatálybalépése után nem bocsáthat ki, a már kibocsátott és tulajdonában lévő, vagy tulajdonába kerülő üzletrészt pedig haladéktalanul köteles bevonni az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó jogszabályok szerint.

1959. évi IV.tv. Polgári törvénykönyv

200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

Éppen ezért annak eldöntésekor, hogy a felek jogvitájában mely szerződés (vagy szerződések) szabályait kell alkalmazni, nem a szerződő felek szóhasználata, a szerződés megnevezése, hanem annak tartalma az irányadó.

(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

A jogszabály tiltó rendelkezésébe ütköző szerződés általában semmis. A semmis szerződés jogkövetkezménye, hogy az a megkötésétől kezdődő hatállyal (ex nunc) érvénytelen. A szerződés semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat, nincs szükség külön eljárásra ennek megállapításához [Ptk. 234. § (1)] és a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a semmisségi ok bekövetkezése a szerződő feleknek vagy valamelyiküknek felróható-e vagy sem (BH1994. 362.).

A jogszabály megkerülésével kötött szerződés sajátos esete, amikor a szerződő felek a jogszabályi tilalom vagy korlátozás kijátszásának szándékával tényleges szerződésüket más szerződéssel leplezik [Ptk. 207. § (5)].

Azt, hogy a felek szerződése ellentétes-e a jogszabály kötelező előírásával, a szerződés megkötésének időpontjában fennálló hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell megítélni (BH1994. 591.). A jogszabályba ütköző vagy annak megkerülésével kötött szerződés ugyanakkor csak akkor semmis, ha ahhoz a jogszabály nem fűz eltérő jogkövetkezményt.

207.§ (5) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

A színlelés tényét a felek általában titkolják. Ezért, ha az ilyen ügylet miatt közöttük vita támad, mindenek előtt azt kell vizsgálni, hogy valós-e az egyikük színlelésre vonatkozó állítása. Ezt a bíróság előtt mindig az a fél köteles bizonyítani, aki erre hivatkozik (BH1996. 86.). Ha a színlelés fennáll, a megállapodás semmis.

Btk. 1978.évi IV.tv. Büntető törvénykönyv

Be. 1998.évi XIX.tv. A büntető eljárásról

Magánindítvány

Btk. 31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.

(6) A magánindítvány nem vonható vissza.

Magánindítványra üldözendő cselekmények:

- személyi vagyont károsító lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele miatt, ha az elkövető a sértett hozzátartozója (Btk. 331. §).

A magánindítvány nincs formához kötve. Lényegében a sértett nyilatkozata, amelyben az elkövetővel szemben az eljárás lefolytatását, és - bűnösség megállapítása esetén - megbüntetését kéri. A Be. 123. § (1) bekezdés szerint a "magánindítvány előterjesztésére jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni". Ezt a nyilatkozatát akár az ügyben eljáró rendőr jelentése is tartalmazhatja (BH1983. 27

A pótmagánvádló

Be. 53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte,

c) az ügyész a vádat elejtette.

A sértett ezekben az esetekben akkor léphet fel pótmagánvádlóként, ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító, vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, akkor ügyvédje után - tekintettel arra, hogy a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező - az ügyészségnél vádindítványt nyújt be, melyet az továbbít a bírósághoz. A vádindítvány elfogadásáról, vagy elutasításáról a bíróság dö

A magánfél

Be. 54. § (1) Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.

(2) A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett.

(3) A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel.

(4) A polgári jogi igényt - a Polgári perrendtartásban meghatározott feltételek esetén - az ügyész is érvényesítheti.

(7) Ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. A terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet.

(8) A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása ellen nincs helye fellebbezésnek. A bíróság az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó részét nem nyilváníthatja előzetesen végrehajthatónak. Az első fokú eljárásban bejelentett polgári jogi igényt a másodfokú eljárásban kiterjeszteni, illetve összegét felemelni nem lehet.

A büntetőbíróságnak a polgári jogi igényt érdemben eldöntő határozata anyagi jogerő hatással rendelkezik. A magánfél nem élhet fellebbezéssel a polgári jogi igényét részben a törvény egyéb útjára utasító határozat ellen akkor sem, ha a bíróság azért rendelkezett így, mert az összegszerűséget részben nem tisztázhatta, egyébként azonban a jogalap kérdését eldöntötte. (BK. 51. számú állásfoglalás)

Abban az esetben, ha a sértett polgári jogi igényének érvényesítési jogával nem él az adhéziós eljárásban, illetőleg a polgári jogi igényt a büntetőeljárás során az ügyész sem érvényesítette, a sértett ezen igényét polgári bíróság előtt jogosult érvényesíteni.

Polgári jogi igényt kizárólag a terhelttel szemben lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás során a magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a bűncselekmény, vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett. A büntetőeljárásban tehát kötbér nem érvényesíthető. (BH1990. 328.)

Csődbűntett

Btk. 290. § (1) Aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelensége esetén

a) a tartozása fedezetéül szolgáló vagyont elrejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, használhatatlanná teszi,

b) színlelt ügyletet köt, vagy kétes követelést ismer el,

c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezd, azt tovább folytatja,

d) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen vagyonát más módon ténylegesen vagy színleg csökkenti,

és ezzel a hitelezői kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár.

(3) Aki a hitelezői kielégítését részben vagy egészben azáltal hiúsítja meg, hogy a fizetésképtelenné válást vagy annak látszatát az (1) bekezdésben írt magatartások valamelyikével idézi elő, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár.

(5) Aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolás eredményét részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben meghatározott cselekmény akkor büntethető, ha a csődeljárást vagy a felszámolási eljárást megindították, illetve a felszámolási eljárás a kötelező kérés elmulasztása miatt maradt el.

Önmagában tehát a csődbűntett a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtt is elkövethető, ha az adós ténylegesen fizetésképtelen volt és az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban írt magatartást kifejtette. A büntethetőség feltétele azonban ez esetben is a csőd illetve felszámolási eljárás megindítása.

Tartozás fedezetének elvonása

Btk. 297. § (1) Aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlítik.

A bűncselekmény elkövetési tárgya a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon.

Azt, hogy milyen vagyon és kinek a vagyona köthető le bizonyos tartozás fedezetére, általában a gazdálkodó szervezet jogi formája, részben pedig a Ptk. egyes szerződést biztosító rendelkezései határozzák meg. A vagyon ugyanis nem feltétlenül az adós tulajdona, lehet másé, vagy másoké is. A lekötött vagyon körébe tartoznak a dolgok, jogok és követelések akár a gazdálkodás körében, akár azon kívül.

A vagyon csak akkor szolgál fedezetül, ha azt a tartozás fedezetéül ténylegesen a szerződésben lekötötték.

A bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha a tartozás gazdasági tevékenységből származik. A gazdasági tevékenységet azonban kiterjesztően kell értelmezni, beleértve a közvetetten a gazdálkodást szolgáló tevékenységet is, amely megnyilvánul a szervezet működésének beindításában, bővítésében, fejlesztésében. Az ezekhez felvett hitelek ugyancsak a gazdasági tevékenység körébe tartoznak, mint a közvetlen termelés, szolgáltatás kapcsán keletkező tartozások.

Elvonásnak tekintendő minden olyan magatartás, amely a hitelezői igények kielégítését véglegesen vagy akár átmeneti időre lehetetlenné teszi. E körbe tartozhat a vagyon elidegenítése, elzálogosítása, megterhelése, elrejtése, eltitkolása vagy megsemmisítése. A magatartás jogellenes és szerződésellenes, mivel a fedezetül lekötött vagyon kizárólag a hitelezői igények kielégítésére lenne fordítható.

Abban az esetben, ha a tartozás fedezetének elvonása a vállalkozás fizetésképtelensége után történik, vagy a tartozás fedezetének elvonása eredményezi a fizetésképtelenséget - vagy annak látszatát - a Btk. 290. § (1) vagy (3) bekezdésében szabályozott csődbűntett, vagy hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett állapítandó meg.

Gyakorta előfordul, hogy a hiteljogviszony keletkezésekor felajánlott vagyon csupán a hitelező megtévesztését szolgálja a fizetőképességet illetően és a hitel folyósítása után a fedezetül szolgáló vagyon végleges elvonása megtörténik. Ilyen esetben a Btk. 318. §-ban írt csalás bűntettét kell megállapítani, mert a tartozás nem gazdasági tevékenységből keletkezett, hanem azon kívül eső megtévesztő magatartásból.

Jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység

Btk. 298/D. § Aki pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet törvényben előírt engedély nélkül végez, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A 1991. LXIX. Tv. (Hitel-pénzpiaci tv. (Hpt)) 3. § (1) bekezdése értelmében pénzügyi szolgáltatás az üzletszerűen forintban, illetve devizában, valutában

a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása,

b) pénzkölcsön nyújtása,

1996. évi CXII.tv. II. Melléklet 10.2. Pénzkölcsönnyújtás

c) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet;

c) pénzügyi lízing,

d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása,

e) készpénz- helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása,

f) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása,

g) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára, vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység,

h) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység),

i) befektetési alap, letétkezelés,

j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás,

k) hitel referencia szolgáltatás,

l) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magánnyugdíjpénztár részére történő vagyonkezelés,

m) készpénzátutalás.

5. A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás leggyakrabban a csalással találkozhat, ha a pénzintézeti tevékenység jogtalan haszonszerzési célzattal és másokat (ügyfeleket) megtévesztő magatartással párosul. Ilyen esetben azonban a tevékenység nélkülözi a gazdasági jelleget és nem az engedély, hanem a pénzügyi szolgáltatási tevékenység hiánya miatt a csalás bűntettét kell megállapítani.

Jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenység

Btk. 298/E. § Aki befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet törvényben előírt engedély nélkül végez, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

A bűncselekmény elkövetési tárgya a befektetési eszköz. A befektetési szolgáltatás tárgya az

a) átruházható értékpapír,

b) pénzügyi határidős ügylet, ideértve az ezzel egyenértékű készpénzben elszámolt eszközt is,

c) határidős kamatláb szerződés,

d) kamatláb, deviza- és tőke csereügylet (swap),

e) opció az a)-d) pontban felsorolt eszközök és az opció megszerzésére, vagy elidegenítésére, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénzben elszámolt eszközt is.

Nem tartozik viszont a törvény hatálya alá, ezért nem tárgya a bűncselekménynek a szövetkezeti üzletrész, a csekk, a váltó, a kárpótlási jegy, a közraktárjegy forgalomba hozatala és az állampapír zártkörű forgalomba hozatala.

Piramisjáték szervezése

299/C. § Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A piramisjáték lényegét a törvényi tényállás konkrétan meghatározza, így a bűncselekmény szempontjából nem annak van jelentősége, hogy piramisjátéknak hívják-e a játékot, hanem annak, hogy a tényállásban leírt feltételek, működési szabályok megvalósulnak-e.

A játék lényege azonban a mások pénzének összegyűjtése és szétosztása.

A bűncselekmény elkövetése szempontjából nem feltétel, hogy a játék szervezői az abban résztvevő tagokat esélyeiket illetően megtévesszék, esetleg a rájuk bízott pénzt más célra használják fel, illetve hogy a belépett tagok sorrendjét a nyerési esélyeket befolyásolva megváltoztassák. A cselekmény előbb-utóbb azt eredményezi, hogy a tagok egy meghatározott része kárt szenved.

A piramisjáték a csalással mutat bizonyos rokon vonásokat. Abban az esetben, ha a játékszervezés csupán hivatkozási alap a befektetők pénzének a megszerzéséhez, úgy csalás bűntette állapítandó meg.

Sikkasztás

Btk. 317. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

1. A sikkasztás a lopáshoz hasonlóan elsajátító jellegű bűncselekmény. Megkülönböztető sajátossága, hogy a sikkasztásnál az elkövető jogszerűen kerül az idegen dolog birtokába, miután azt rábízták.

Az elkövető számára idegen ingó dolog fogalmával kapcsolatban a lopásnál kifejtettek értelemszerűen a sikkasztásnál is érvényesek. Figyelmet érdemel azonban, hogy amíg a lopás mind a tulajdont, mind a birtokot sérti, addig a sikkasztás csak a tulajdon ellen irányulhat, hiszen az elkövetőnek jogszerűen kerül birtokába az idegen dolog. Ismételten utalni kell rá, hogy a sikkasztás - csakúgy, mint a lopás - kizárólag ingó dologra követhető el (BH1988.176.).

2. A törvény a sikkasztás elkövetése törvényi magatartásaként határozza meg a dolog jogtalan eltulajdonítását, illetőleg a dologgal való sajátjakénti rendelkezést.

Az eltulajdonítás lényegében a tulajdoni állapotok megváltoztatását jelenti, az eredeti tulajdonállapot megszüntetését és egy új létrehozását. Az elkövető a tulajdonost megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tulajdonjog tartalmát képező jogosítványokat gyakorolhassa és ezt a lehetőséget véglegesen a saját számára szerzi meg. Az eltulajdonításnak jogtalannak kell lennie, ami azt jelenti, hogy azt sem jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg.

3. A bűncselekmény alanya tettesként és társtettesként csak olyan személy lehet, akire a dolgot rábízták. A rábízás megállapítása kardinális kérdés, ugyanis ennek hiányában az elkövetővel együttműködő személy magatartása felbujtóként, vagy bűnsegédként értékelhető.

A sikkasztás csak szándékosan követhető el, feltételezve, hogy az elkövető tudatában van annak, hogy a birtokába került dolgon nem szerzett tulajdont, továbbá, hogy magatartásával a tulajdonos tulajdonosi jogait korlátozza, vagy éppen lehetetlenné teszi. Ezek a felismerések azonban nem tartják vissza a cselekmény elkövetésétől.

Csalás

Btk, 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

A csalás törvényi tényállása védelmet kíván nyújtani az ellen, hogy másnak tévedését haszonszerzési célból kihasználhassák. A sértett - tévedése folytán -, az elkövetői magatartás következményeként úgy rendelkezik, hogy azzal valakinek kárt okoz.

A tévedés és a károkozás közötti okozati kapcsolat elengedhetetlen.

A bűncselekmény tárgya vagyoni jog, amely azonban nemcsak tulajdonjogból, hanem kötelmi jogviszonyból is keletkezhet.

A csalás törvényi tényállási elemei a jogtalan haszonszerzés végett másnak tévedésbe ejtésével, vagy tévedésben tartásával kár okozása.

A csalás elkövetési tevékenysége a megtévesztés, ezen belül a tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás.

A csalás akkor is megállapítható, amennyiben az elkövető a sértettet jogilag tilalmazott, vagy erkölcsileg helytelenített ellenszolgáltatás ígéretével téveszti meg. (BH1991. 184.).

A hitelek elterjedésével együtt megnőtt azoknak a száma, akik ezzel a lehetőséggel visszaélve kívánnak maguknak jogtalanul hasznot szerezni. Tipikus példája ennek, hogy bár tudatában vannak annak, hogy a hitel visszafizetésére nincs reális lehetőségük, mégis különböző összegű kölcsönöket vesznek fel, majd a hitel törlesztését meg sem kezdik. Ugyancsak gyakori elkövetési mód, hogy az elkövető úgy vesz fel kölcsönt, hogy a kölcsönadónak - akit szintén nyerészkedési célzat vezet - az átlagosat többszörösen meghaladó uzsora kamatot ígér, így terelve el a sértett figyelmét, megtévesztve őt fizetési szándékát illetően.

A fenti példákkal kapcsolatban feltétlenül szükséges felhívni a figyelmet, hogy a csalás megvalósulásához a kölcsön felvételekor, a vásárláskor stb. kell az elkövető szándékában meglennie a nem fizetés szándékának, vagy tudatának. A gyakorlatban számtalan esetben fordul elő, hogy a vádlottak azzal védekeznek, hogy szándékukban állt a hitel visszafizetése, az áru ellenértékének kiegyenlítése, csupán késedelembe estek, illetve a gazdasági élet kiszámíthatatlansága folytán kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudtak eleget tenni vállalt kötelezettségeiknek. A védekezés lényege a nem fizetés következményeinek polgári útra terelése. Az eljárás során elengedhetetlen annak feltárása, hogy az ügylet megkötésekor az elkövetőnek volt-e reális esélye a vállalt kötelezettségek teljesítésére, vagy csupán a szerencse forgandóságában bízott, illetve eleve nem volt szándékában a teljesítés.

b) A csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben a tévedés az elkövetőtől függetlenül "keletkezett", az elkövető azonban felismerve a másik fél tévedését nem oszlatja el, esetleg erősíti azt.

A csalás második fordulat szerinti megvalósítása és a jogtalan elsajátítás is tartalmaz bizonyos azonosságokat. Az elhatárolásnál a következőket kell szem előtt tartani: "a tévedésben tartás a sértett tudatában az elkövető tevékenységétől függetlenül keletkezett tévedés el nem oszlatása, vagy éppen megerősítése. A tévedésben tartás passzív magatartással is megvalósulhat akkor, ha az elkövető kezdettől fogva felismeri az átvétel jogszerűtlenségét és tudatos elhallgatásával okozója a kár bekövetkezésének. Ezzel szemben a jogtalan elsajátítás elkövetője az idegen dolog hozzákerülésekor jóhiszemű, és csak utóbb ismeri fel azt a nem általa okozott tévedést, amelynek folytán számára idegen dologhoz jutott. Akkor valósul meg a jogtalan elsajátítás, amikor az elkövető az utóbb felismert tévedés következményeit kihasználja. Minthogy a dolog hozzákerülésekor maga sem ismeri fel a dolog felett rendelkezni jogosult tévedését, nem róható a terhére a tévedésben tartás" (BH1986. 266.).

Hűtlen kezelés

Btk, 319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

1. A hűtlen kezelés az idegen vagyon kezelésére vonatkozó megbízással való kárt okozó visszaélés.

A cselekmény sértettje akár természetes, akár jogi személy lehet, akinek - amelynek - a vagyoni jogaiban az elkövető szerződésszegése miatt a vagyoni hátrány bekövetkezik.

A bűncselekmény tényállási eleme, hogy az elkövető az idegen vagyon kezelésével legyen megbízva. Ez a megbízás, a vagyon "rábízása", nem azonosítható a sikkasztásnál megkövetelt rábízással. A sikkasztás esetében a rábízás statikus jellegű, amelynek értelmében az elkövető csupán az idegen dolog birtokban tartására kötelezett, a hűtlen kezelés esetében azonban a rábízás mindig azzal a szándékkal történik, hogy az elkövető - a vagyonkezelő - gazdálkodjék a vagyonnal, s így őrizze azt. További elhatárolás pont, hogy a hűtlen kezelésnél nincs eltulajdonítási szándék.

A vagyonkezelő megszegi kötelességét különösen, ha

- a gazdasági tevékenysége során eltér a megbízó utasításaitól;

- intézkedései ellentétesek a megbízó érdekeivel;

- nem figyelmezteti a tulajdonost - vagy e jogok gyakorlóját -, ha az ésszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasításokat;

- nem tájékoztatja a tulajdonost a vagyona állásáról, a vagyonnal kapcsolatban tett intézkedéseiről;

- a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül harmadik személy közreműködését veszi igénybe.

A rövid példálódzó jellegű felsorolásból is kitűnően a kötelességszegés mind aktív, mind passzív magatartással elkövethető.

A hűtlen kezelés materiális bűncselekmény A megvalósulásához a vagyonkezelési kötelezettség megsértésének következtében az eredménynek, a vagyoni hátránynak be kell következnie, ennek hiányában az elkövetési magatartás tanúsítása kísérletet valósít meg.

A hűtlen kezelés alanya - mind tettes, mind társtettesként - csak az a személy lehet, akit a vagyon kezelésével megbíztak.

A hűtlen kezelés és más bűncselekmények elhatárolásakor alapvető elhatárolási pont - mint az már korábban említésre került - az, hogy a hűtlen kezelés esetében nincs eltulajdonítási szándék.

Értékpapir

Btk. 333. § E fejezet alkalmazásában

1. dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja,

2. Az okirattal kapcsolatos bűncselekményeket a Btk. 274-277. §-ok szabályozzák. Az okirat fogalmát részletesen az e szakaszhoz fűzött magyarázat tartalmazza. E helyütt a Btk. 333. § viszonylatában az alábbiakat szükséges megjegyezni. Az 1998. évi LXXXVII. törvény 78. §-a - hatályos 1999. március 1. napjától - a dolog fogalma alá vonja a dematerializált értékpapírt is.

Értékpapírnak csak az az okirat minősül, amely megfelel az értékpapírok egyes fajtáira nézve a jogszabályban megállapított kellékeknek.

Az értékpapír kibocsátója dönti el, hogy értékpapírját papír formában megjeleníti, vagy a - kevésbé költséges - dematerializált formát választja, vagyis az értékpapírt fizikailag nem jeleníti meg, hanem csak számítógépes nyilvántartásban, számítógépes jelként állítja elő. Ha a kibocsátó úgy dönt, hogy a dematerializált formát választja, első lépésként ekkor is ki kell állítania egy okiratot (mely okirat azonban nem értékpapír).

Ez az egy példányban kiállított okirat az alábbiakat tartalmazza:

- az értékpapír tartalmi kellékeit,

- a kibocsátás alapját képező döntést,

- a kibocsátott teljes sorozat össznévértékét,

- a kibocsátott értékpapírok számát,

- a kibocsátó cégszerű aláírását.

Ezt az okiratot a kibocsátó elhelyezi a központi értéktárban, ahol központi értékpapír-számlát nyitnak a kibocsátott értékpapír mennyiségről. Az a személy, aki az értékpapírokból jegyezni, vagy a későbbiekben vásárolni vagy eladni akar a számlavezetőjénél nyitott értékpapír-számla segítségével bonyolíthatja ügyleteit. Az értékpapír-számla az értékpapír-tulajdonos tulajdonában lévő értékpapírok nyilvántartására szolgál. Az értékpapír tulajdonosának azt kell tekinteni, akinek számláján az értékpapírt nyilvántartják.

A dematerializált értékpapírok átruházására kizárólag értékpapír-számlán történő terhelés és jóváírás útján kerülhet sor.