Balázs Lászlónak háziőrizetben,

az ő képviselőinek,

tanácsadóinak,

hívő és hű támogatóinak,

feltételezhető pártfogóinak,

továbbá együttvéve: államunk törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási szerveinek, és

mindenkinek aki úgy gondolja, hogy a jogállamunk tűrhetően működik.

Mottó:           "országgyűlés sz...sége vitt minket a szegénységbe" (sokezer elhitetett befektető érdekeiért tüntetők rigmusa)

Tárgy:           Nyílt levél Baumag ügyben.

Tisztelt Címzettek!

Sokáig nem tartottam ideillőnek akármilyen jelzőt a megszólításhoz, de anélkül nem volna partner, akihez szólok. Tekinsék úgy, hogy a párbeszéd igénye miatt használom a hagyományos formulát, amely sajnos így egy csoportba sorol megérdemelten tisztelteket érdemtelenekkel. A címzettek közötti tudatos bűnösöket csak egyszerű felszólító "Címzettek!" megszólítás illeti.

Ideje lenne újból jót akarni!

Önöknek érezniük kell, hogy ez a bevezető felkérés jószándékot feltételez. Ami meggyőződésem szerint mindenkiben megvolt, akinek a levelemet címzem, de most közülük többekben nincs meg. Ezért szólok, hogy Önök mindannyian szíveskedjenek mostantól újból jóakaratot tanusítani. Én a jószándékot, jó akaratot minden emberben nagyra becsülöm. Nem osztom azok nézetét, akik szerint pokolba vezető utat jelez. Hiszem, hogy a tudás és a tettrekészség a jó szándékot mennybe vezető úttá építi. S ha a parlament tudással és tetrekészséggel bírók választott csapata (én úgy látom, ez így igaz), akkor csak a jó szándék hiányozhat a Baumag-ügy mindenkinek elfogadható, az eddigieknél gyorsabb kimeneteléhez. Az egész állam jó szándéka. Manapság ezügyben ez hiányzik. Megvolt a rendszerváltásban, de a mostani állapotok azt mutatják, hogy az államot alkotó csoportok lényeges részéből a jó szándék hiányzik. Valami miatt kiveszett. Ez a mottóbeli rigmus oka.

A parlamenti napló Baumag-ügyről szóló sorait olvasván felháborító címkézést találtam a károsultaknak szánva. A pártjukat fogó képviselőnk "szerencsétlen károsultak"-ról beszél, a választ adó miniszter pedig fokozza ezt, "szerencsétlen emberek"-nek titulálja őket, köztük engem is. Valóban, ebben az ügyben nincs szerencsénk. De szerencsére kell-e számítania jogállamban annak, aki nem akar körmönfont eltulajdonító szándék áldozatául esni? Nem elég az, ha a saját jó szándékára, az elvárható mértékben (még ha többé kevésbé hézagosan is) megszerzett tudására épülő elővigyázatosságára és tettrekészségére épít? Nem lenne szabad, hogy a jó szándékú okos munka mellé még szerencsére is szükség legyen ahhoz, hogy az egyszerű ember ne váljon áldozattá. Ezek az emberek (mi!) nem egyszerűen károsultak, főképp nem szerencsétlen károsultak, hanem áldozatok vagyunk. Amikor nem úgy kezelnek bennünket, mint egy bűnügy áldozatait, akkor bűnözővel vállalt cinkosságot érzünk minden intézkedésből.

Társadalmi érdek, szabadság, demokrácia, polgári erények, magyar erények - ez a néhány szó tartalmazza egész országgyűlésünk hitvallását, törvényalkotásának szándékát, de az eredményt és az állam egésze magatartásának lényegét az egyszerű emberek iránt az a lesajnálás tartalmazza, ami az áldozatok mellé álló képviselő és a belügyi mundér becsületét védő miniszter szavaiból majdnem teljesen egyformán érezhető.

Úgy érezzük, ezt az államot kitalálták képviselőknek, minisztereknek, törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási szerveknek, Balázs Lászlónak, képviselőinek, tanácsadóinak, hívő és hű támogatóinak, feltételezhető pártfogóinak, de nem az egyszerű embereknek, mert azok bizony szerencsétleneknek hívatnak és csak lesajnálva vannak.

Pedig nem szegények. Mindegyiknek volt félretehető vagyonkája, vagyona, s akik nem váltak teljesen kifosztott áldozattá, azoknak remélem van is: kölcsönadva, befektetve, kamatoztatva  jól vezetett intézményeknél, becsületes embereknél - remélem sokan vannak köztük ilyenek. Akik kellő elővigyázattal nem egyetlen, mégoly megbízhatónak és szolídan jövedelmezőnek mutatkozó befektetést választottak teljes vagyonuk számára.

A Baumag-sztori legnagyobb ártalma nem az áldozatok számában és veszteségük forintjaiban rejlik, hanem két, ettől gyökeresen eltérő minőségi ártalomban: a sok kis különvagyon együttese nem alkothat magasabb minőséget, hanem ehelyett a vagyon kallódik (szerencsére a bírósági zárlat óta részben védelem alatt), valamint ezrek gondolatvilágában jogosan megrendült a jogállam tűrhető működésébe vetett bizalom. Ami történt, kárt okozott társadalmi érdeknek - mert nem valósultak meg javak és szolgáltatások, amiket a szövetkezet ígért, ellentétes a szabadsággal - mert aki élt a befektetés szabadságával azt becsapták, és aki élt a szövetkezés, vállalkozás szabadságával az becsapott másokat és kárt okozott, sértette a demokráciát - mert  a szövetkezet és gazdálkodó társaság demokráciája helyett bűnöző élt vissza hatalommal, ellentmond polgári erkölcsnek - mert a tulajdonnal rendelkezés és a szerződéskötés szabadsága nevetséges üresség lett negyvenmillárd forint erejéig, és ellentmond magyar erkölcsiségnek, - mert magyar gazdasági, történelmi és kultúrális értéket, lehetőségeket herdáltak el.

A jogállam alapértéke a szabadság. Azokat figyelmeztetem, hogy újból kellene jót akarni, akik lesajnálják az áldozatokat. Ha szabad, ami nem tiltott, akkor már eltűrendő dolog szerintük mások vagyonát szövetkezés címén határidős visszaadást igérve elvenni és az igéret teljesíthetőségét remélt jószerencsére bízni? Miért tapasztalják az áldozatok, hogy ha igéretek, btk-ra hivatkozó szerződések, általánosságokban mozgó válaszok és üzleti titokra, gazdálkodói jogokra hívatkozó válaszmegtagadások után kiderül, hogy teljes vagyonuk biztosítéka csupán a kötelezett által biztonságos kockázatnak kimutatott hazárd jószerencse, a jogállam azt védi, aki a vagyont elvette és elvesztegette, aki pedig adta, az legfeljebb szerencsétlen? Szabad a felelőtlenség, ha nem saját vagyon, hanem mások által befektetni kívánt vagyon fölött kell megőrizni a rendelkezést? Csak a saját jól felfogott érdekre kell jól odafigyelni? Hasznosítani kell a "szerencsés" üzleti pozíciót, ügyes bérleti szerződéseket kell kötni jó ismerősökkel egyébként használhatatlan ingatlanokra (végignézhető a bezárt irodák sora, hogy fizeti-e már valaki azt a bért, amit korábban a Baumag-szövetkezet fizetett a kicsalt befektetői pénzekből)? Így nő az érdekszövetség, könnyen akad bérlő egyébként értéktelen saját ingatlanokra is! Bíztatni kell ilyen ingatlanok szerzésére jó ismerősöket, hiszen a szövetkezet kiárusít, és bőven akadnak követelésüket 30%-os áron is átadó nyomorult áldozatok! De lehet, hogy nem is mindenki egyformán áldozat. Hiszen aki éveken át nemlétező hasznát visszaforgatta a háziőrizetes által önmagában üzletrész-tulajdonosi igények kielégítésére alkalmatlannak nevezett könyv szerinti vagyonba, ami a másik, idegen szövetkezet üzletrészeinek készleten levõ tömege (miért is lehet jogászi és hites könyvelői támogatással azt állítani, hogy sok tízmilliárdos vagyon nem vagyon?), az nem járult hozzá tényleges értékkel az eltulajdonított vagyonhoz. Csak érdemeket szerzett az eltulajdonítónál minden újabb halasztással.

E szavaknál ne tessenek számon kérni rajtam számviteli, szövetkezeti, polgári- és büntetőjogi ismereteket. Azokat figyelmeztetem, hogy újból kellene jót akarni, akik olyan törvényeket alkottak és alkotnak, amiket maguk sem tudnak az egyszerű ember erkölcsi értékrendjével szembeállítva jónak vagy rossznak ítélni. A törvények bonyolultságának, "szakszerűségének" nem szabad túlmennie egy erkölcsileg megengedhető határon. Az legyen a határ, hogy minden képviselő a teljes szellemi képességével köteles legyen áttekinteni és mérlegelni az általa megszavazott törvény jóságát és tilos legyen párthűségből megszavaznia olyan törvényt, amit következményeivel együtt maga nem tud az értelmes, közismereteken fölnőtt mindennapi emberrel megismertetni. A törvényhozás bonyolult dolog, bonyolult szakkérdéseket befolyásol. Szakértői áttekintésre van szükség, de ezzel nem lehet, nem szabad lemondani az érthető, közembernek ellentmondástól mentes megfogalmazástól a törvényhozásban. A törvényhozók és szakértőik alapjában ezért kapják (tőlünk!) a fizetésüket, nem szereplésükért, népszerűségükért. Nem lehet olyan törvény (a Baumag-sztorit ismerve máig sem tudom van-e vagy nincs) amely megenged gazdasági társaság mérlegében több tízmilliárdos vagyonkimutatást, amely a tulajdonosának, aki fizetett érte, semmit sem ér. Azért nem tudom van-e vagy nincs, mert háziőrizetesünk számára meg kell adnom az ártatlanság vélelmét. Ő pedig igencsak ártatlan szavakkal állítja, hogy ez a törvényes helyzet, amibe Ő és a szerencsétlen üzletrész-tulajdonosok mindvégig hűséges jogkövetéssel jutottak bizonyos piaci szereplők rosszindulata által üldözötten.

Nem hibáztatom emiatt én mindenestől az egész államot, hiszen mindíg voltak bűnözők, akik ártatlannak vallják magukat. A jogszerű ítéletig úgy is kell kezelni őket. Csak az a baj, hogy úgy látszik, szakértő jogászok, számviteli szakemberek, nyomozó hatóságok egyaránt bizonytalanok, sőt egymással is vitában állnak a törvénytelenséget illetően éppenúgy, mint az áldozatok tízezrei. Az áldozatokban pedig csak emberi igazságérzetük háborodik fel teljes bizonyossággal, de nem tudják, nem biztosak benne - mert nem elég "okosak" a törvényekhez - milyen mértékben harcolhatják ki majd igazukat.

Tele vagyunk józan gondolkodásnak ellentmondó törvényekkel. Csak egy példa: a társasági törvény leírja, hogy a gazdálkodás bevételeinek és költségeinek különbsége az a jövedelem, ami után adózni kell. És azután van egy másik törvény, a számviteli, amely kerek perec kimondja, hogy de nem ám, a kiszámolt jövedelmet csökkenteni kell oldalakon át sorolható szempontok szerint, azután pedig újból növelni kell ugyanazon, vagy részben eltérő szempontok szerint egy más törvényből megfejthető értékekkel, azután adót kell számítani, majd pedig a kiszámolt adót lehet kedvezményekkel csökkenteni, de még nincs vége, mert jön a többi, másfajta adó, mindíg olyan, új, ami valamely politikus lidérces álmában felködlött, másoknak a hatalom megőrzéséhez kedvező húzásnak tünt, a szakértők busás fizetség ellenében megmagyarázták, a kormányon lévő pártok többsége pártfegyelemből gondolkodás nélkül megszavazta.....

Rémes.

Ezért lenne itt az ideje, hogy Önök, mindannyian igazán jót akarjanak.

2004. 07. 29.

Fodor Dezső

fodor.dezso@startadsl.hu