Make your own free website on Tripod.com
Főoldal



MIT IS CÁFOL a BALÁZS ?

Balázs László és csapatának legújabb meglepetését olvashatjuk az átkeresztelt BAUMAG honlapon, azaz az AGENDA-H-n, a Gyanúsítás és Cáfolat című remekműben. Ugyanis ha már benne vannak az átkeresztelésben miért ne keresztelnék át az üzletrészként eladott semmit is, végeleges vagyoni hozzájárulásnak!

Ahogy Ö írja ezt: “Azért végleges, mert “más formájú”, tehát:

teljesített e szövetkezeti tag befizetést a szövetkezet pénztárába, illetve bankszámlájára.”

És ha már itt tartunk nemcsak hülyék, de vakok is voltunk, mert nem tudtuk, hogy mit írunk alá, akkor amikor a BAUMAG állítólagosan létező üzletrészét vettük meg, avagy az üzletrész szó alatt rejtjelesen “végleges vagyoni hozzájárulás” szöveg húzódik meg. ( Hát ezt megvizsgáltatom írásszakértővel, vagy a szememet! )

De ha véglegesen odaadtuk a pénzünket, akkor vajon miért írtunk volna alá ugyanabban a percben egy BAUMAG általi “végleges” visszavásárlási szerződést is. Ez már nemcsak a mi hülyeségünket jelzi! Merthogy mi a visszavásárlást véglegesnek tekintjük az biztos, azaz ragaszkodunk pénzünk visszaadásához, és ehhez minden fórumot fel is használunk. És, hogy ehhez honnan kerítik elő a pénzt az legyen az Ö gondjuk, vagy azoknak a gondja akik hagyták működni ezt a (bűn)szövetkezetet.

Vagy arról van szó, hogy ha már nem jött be a “Program”, és újabb balekok behúzása a BAUMAG üzletrész nevű piramisjátékba, akkor valami magyarázatot kell kitalálni pénzeink eltulajdonítására.

Bár én jobban szeretném ha arra kapnánk magyarázatot, hogy hol van a befizetett kb. 32 milliárdunk (mert ennek legjobb esetben is csak a negyede van meg), és hol és mikor kapjuk azt meg. Ez a dolog lényege!

De nézzük, hogy mi is van az írásban:

“A szövetkezet 1995. március 20.-n kelt közgyűlési határozatának megfelelően..” csinált amit csinált, és aminek kárvallottai vagyunk, és amit ügyesen titkolt Balázs, mert a Cégbírósághoz az óta sem juttatta el, a CB 1995.06.06.-i jegyzőkönyve szerint. (Így akár tekinthetjük nem létezőnek is!) Nyilván jó okuk volt rá, hiszen a BAUMAG féle üzletrészt később egyik hatóság, bíróság sem ismerte el törvényesnek, és feltételezhető, hogy ezzel Balázsék már a kezdetekkor is tisztában voltak.

Pedig azt, hogy hogyan kell törvényesen üzletrésztőkét képezni, azt Balázsék a cáfolatukban idézett Cgf. II. 32.140/1988. sz. Legfelsőbb Bírósági határozatból is kiolvashatták volna, azaz “a tőketartalék, eredménytartalék nem azonos az üzletrésztőkével, ez utóbbi feltételezi előbbi vagyoni eszköz meglétét”. És hogy mennyire helytálló ez a törvényi előírás, és annak bírósági megerősítése, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ha valóban létező vagyoni eszköz lett volna a nekünk eladott üzletrészek mögött, akkor a jelenlegi helyzet nem állhatott volna elő, mert a 32 milliárd vagyon legalább meglenne.

De Balázsék nem értettek (vagy nem akartak érteni) a saját ügyükben hozott Cgf. VII. 32.629/1999 sz. Legfelsőbb Bírósági határozatból sem, amely szerint a szövetkezet közgyűlése…az üzletrésztőke eredménytartalék, illetve tőketartalék terhére történő képzéséről határozatot nem hozott, a jogszabályi lehetőségektől eltérő módon külső tőke gyüjtésével, befizetésekkel kívánt üzletrésztőkét képezni. Helytállóan mutatott rá az első fokú bíróság, hogy erre nincs jogszabályi lehetőség.

És mit mondott a Legfelsőbb Bíróság ugyanebben a határozatában a más vagyoni hozzájárulásról? Azt, hogy “a tag más vagyoni hozzájárulása és a szövetkezeti üzletrész a vagyoni hozzájárulások külön nevesített, eltérő formája, továbbá, hogy üzletrésztőke képzésére csakis a szövetkezet eredménytartalékából és tőketartalékából kerülhet sor.”

Leleményes Balázsék erre újabb trükköt eszeltek ki pénzünk kisajátítására. A 2000. május 30.-i közgyűlésen (melyen a 10582 tagból 31 volt jelen) már az Alapszabály XIII./2 pontjába azt csempészték, hogy: “A szövetkezet az eredménytartalékából és tőketartalékából (ideértve a számvitelről szóló 1991.XVIII.tv. 26.§ (4) bek. b.) pontja szerint a tag által egyéb vagyoni hozzájárulás formájában véglegesen átadott vagyoni eszközökkel, pénzeszközökkel történő növelést is) – a.) üzletrésztőkét képezhet,..”.

Nagy hiba, hogy a Cégbíróság ezt a törvényellenességet akkor nem vette észre, mint ahogy a 2000. október 12.-i közgyűlés, Alapszabály módosításának még ennél is nagyobb törvénysértését sem, ami így szólt a XIII./C pont szerint: “a szövetkezet..az 54.§ alapján üzletrésztőkét képezhet az igazgatóság által elfogadott szabályzat szerint”. (A Szövetkezeti törvény hivatkozott paragrafusa a más vagyoni hozzájárulásról szól.)

Egyebekben a hivatkozott számviteli jogszabályrész azt tartalmazza, hogy “A tőketartalék növekedéseként kell kimutatni:

b.)az alapítók által az alapításkor, illetve tőkeemeléskor tőketartalékként véglegesen átadott eszközök, a pénzeszközök értékét az eszközmozgással, illetve pénzmozgással egyideűleg.”

Legjobb tudomásunk szerint mi nem voltunk alapítók (mint Balázsék 7-en), nem avattak be semmiféle tőkeemelésbe, és legfőképp nem szándékoztunk öregkorunkra megtakarított kis pénzünket véglegesen átadni, mert amnéziában azért még nem szenvedünk! Legfőképpen nem tudtunk az üzletrészek efféle trükkös képzéséről.

Viszont a szerződésnek a Polgári törvénykönyvre történő hivatkozásából hittük azt, hogy a 367.§ szerinti, azaz, hogy “Az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat vevőnek átadni”, tájékoztatást megadják nekünk, és valóságos, vagyonnal fedezett üzletrészt adtak el nekünk. Viszont ha a befizetett pénzünket a tőketartalékba tették (előzők szerint), akkor nemcsak csalást, de számviteli bűncselekményt is elkövettek!

Ezek után már nem is érdemes foglalkozni Balázsék azon állításával, hogy pénzbefizetésünk “azért végleges, mert más formájú”, mert e szerint a “tojás azért labda, mert gömbölyű”, és aki így gondolja annak zárt intézetben van a helye.

Kell viszont azzal foglalkozni, hogy “az adásvétel ténye nem a szerződéskötés napján valósult meg”, mert ebben lehet valami igazság. Ugyanis ha így vesszük a szerződéskötés napján nem adták el fiktív üzletrészeiket nekünk, mert a Ptk. 365.§ szerint “Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát vevőre átruházni, és a dolgot vevő birtokába bocsátani,..”. Márpedig üzletrészeik soha nem voltak birtokunkban, sem értékpapír, sem más formában. Ezért ha szigorúan vesszük az adásvétel meg sem valósult, csak pénzátadás történt teljesítés nélkül, a szerződés színlelésével. Ezért pénzünk kárigényünkkel együtt visszajár!

Tehát mit is cáfolnak Balázsék? CÁFOLJÁK a magyar jogrendet, jogbiztonságot és a mi épelméjűségünket.

2004.06.28. (Samodai Géza)